Végre szünet

Újra itt vagyok, röpke 2 hónap csend után. Most egy jó kis pihenést tervezek. A kérdés, hogy mennyire valósul meg. A karácsony elég fárasztó volt, de azért egész kellemes.

Ebben a hónapban kivételesen aktívkodtam (= értsd: kimásztam az odúmból az utcára, anélkül, hogy köteleztek volna rá). Szóval elmentem megnézni a Hobbitot Kalával, Bercivel meg Mesivel. Egy aprócskát aggódtam, hogy esetleg csalódást fog okozni a könyv elolvasása után. Hál'istennek ez nem így lett. Igaz, hogy variáltak kicsit a sztorival, pár törpe egyáltalán nem volt törpeszerű és klisék követtek kliséket, de összességében nem hozott szégyent a műre.
Direkt nem olvastam kritikákat a film megnézése előtt, mert nem szerettem volna, hogy befolyásoljanak. Utána viszont elolvastam pár véleményt. Az alábbi pontot többször is felhozták: "Nem volt eléggé epic." Ez az, amivel egyáltalán nem értek egyet, ugyanis ebből a műből nem lehetett volna epikusabb filmet csinálni. Egyszerűen képtelenség. Mindenki a Gyűrűk Urához hasonlítja, ami szerintem öreg hiba. Attól, hogy a két történet kapcsolódik egymáshoz, még nincsenek egy szinten. Hogy is lehetne egy aprócska hobbit pár hónapig tartó kalandjáról szóló mű olyan fontos, mint egész Középfölde sorsának megpecsételődése? Oké, hogy ha Bilbo nem indul el az útra, akkor sosem kerül a Megyébe a gyűrű, de ez a történet nem erről szól. Tessék csak elolvasni a könyvben Gandalf utolsó mondatát: "Kiemelkedő egyéniség vagy, Zsákos Bilbó, de végezetül e széles világon mégiscsak egy igen parányi kis valaki." Epikusan hangzik? Nem mondanám. Erről ennyit.

A színészek egyébként jól teljesítettek. Tényleg annyi csak a szépséghiba, hogy a törpök nem törpösek. Nem ilyennek képzeltem Thorint.

...és amit kaptam. SANDOKAN~ SANDOKAN~

Ahogy én képzeltem Thorint...

Na meg ugye a klisék. Nagyon sok kiszámítható jelenet volt, egy kicsit lehettek volna kreatívabbak a készítők. 

Az egyik legjellemzőbb klisé: sok filmben láthattuk már ezt a jelenetet

Radagast szerepeltetése viszont kifejezetten tetszett, a könyvben csak említés szintjén olvastam róla. Beorn karakterére már most kíváncsi vagyok.

Amúgy ki az az elvetemült, aki rendszeresen androidról nézegeti a blogomat? o.O Ennyire azért nem érdekes, hogy a buszon is ezt kelljen olvasni, nem?  De azért köszi. :)

K - Első benyomás

Régen volt már ilyen típusú bejegyzés, szóval rávettem magam a K című anime első részének megnézésére. Azért pont erre esett a választásom, mert ebben volt az ízlésemnek megfelelő mennyiségű sötét szín, illetve bishi és loli szoknya. :D Tudom, felszínes. De ugye a friss animéknél csak a szemére hagyatkozhat az ember.  

A feldolgozás lépései:
- "Oh yeah~  Itt a shounen klisé!": Rosszarcú  menők vonulnak az utcán, a cigi nem hiányozhat. Hogy az aprócska loli mit keres ott, az rejtély.
-  " *egy perc tücsökciripelés* Bhwwffff... AHAHAHAAA~ *kitörő röhögés*": Pár percig angolul beszélnek. Japánok. Angolul. Kb. mint mikor franciákkal akarsz magyar nyelvtörőket kimondatni.
- "A pillanat, mikor az ördögűző és az alkimista egyenruha találkozik.": Megjelent az ellencsapat. Hogy mennyi animében láttam ugyanezt az egyenruhát...
- "Ahh... Ezek is tudnak csettintgetni, mint Mustang!": Természetesen kell valami szupererő. A gyújtogatásra esett a választás. Ezentúl piros és kék csettintgetősnek fogom hívni a két csapatot. :D
- "Már hiányzott volna, ha nincs egy szemüvegét feltologató, higgadt, sznob bishi...": Csak a szokásos karakterek, borzalmasan kiszámítható személyiséggel.
- "Nem nézek több shounent."
- Opening: Csak a szokásos. A karaktereket egyenként mutogatják, miközben enyhén rockos zenére ide-oda csapkodnak a kardjukkal, illetve a csöcsös nőcik vonaglanak.
- "Hello, No.6!": Ugyanaz a jövőbeli világ, takarító robotokkal meg azonosítós rendszerrel.
- "Há' ez meg hogy került ide?": Előbb még hatalmas harcok, most meg egy gusztustalanul vidám kiscsávó (Yashiro) kunyerál kaját az osztálytársaitól a suliban, egy napernyővel a kezében.
- "WHAT THE HELL IS THIS?": Egy nyávogó, csupasz csaj ugrál itt össze-vissza.
- "Nooooooo! Dat kitty is a bitch!": Miért kell a macskákat mindig ilyenekkel megalázni?
- "Mostan mire fel ez a nagy üldözés?": Valamiért a piros csettintgetősök rászálltak Yashirora.
- "Dafuq? Most akkor ki kivel van? o.O" Megjelenik egy újabb srác, Kuroh, és megmenti Shirot.
- "LOL Az a pirulás... ;3": Látom magam előtt a jövőbeli YashiroxKuroh yaoi doujinshiket. Érdekes fordulat. Ez egy shounen, nem?

- "Mi a lópikula van most?": Kuroh is ki akarja nyírni Yashirot, mivel az elvileg lepuffantott valami nagykutyát. Nem akarom tovább nézni, de muszáj lesz, mert idegesít, hogy nem tudom mi is történt igazából.

Összefoglalva: 

A K (vagy K-project) alapból egy tipikus harcolós shounen, szép grafikával, megkapó és különleges effektekkel. (A gördeszkás jeleneteknél különösen ötletes megoldás a kameraállás változtatása.) A történet közepesen figyelemfelkeltő. Nem nagy durranás, túlzottan eredetinek sem mondható, de szórakoztatásra nagyon is elegendő. A karakterek szintén átlagosak, az utóbbi évek divatjának megfelelően bishounen, illetve bishoujo sorozatról beszélünk. Fanservice-szint a szokásos, tehát a nagy mellű csaj nem hiányozhat, a shounen ai hatás viszont nekem kicsit fura volt. Valószínűleg ezzel szeretnék a lányokat is a shounenre szoktatni. A kérdés az, hogy a fiúk hogyan tolerálnak egy olyan sorozatot, ahol a főhős nemenyhén buzis. Lényegében elfogadható sorozat. Pár rész erejéig még biztos nézni fogom. 

Improvement... Where are you?

De jó, hogy havonta feldobok ide valamit! :D Kb. mint a Domee-nak szánt e-mailek... (<--- Tényleg sorry miattuk! Zombi vagyok mostanában.^^')
Na szóval~ Nincs semmi. Sosincs semmi. Életem sincs. Nem is volt. Nem is lesz.
Egyedül az zavar, hogy nem tudom eléggé jól átadni nektek az érzést, ami azt mormogja bennem, hogy nincs semmi. Egyrészt isteni ilyen közömbösnek lenni a világgal szemben, másrészt gáz, hogy nem tudok semmiről sem mesélni a blogomban.
Btw, Draw this again meme-s rajzokat nézegetve rájöttem, hogy alig fejlődtem valamit az elmúlt 3 évben. Nem tudom, hogy fájjon-e a tudat vagy sem, sz'al inkább tojok rá. De azért megmutatom, mert kép nélkül nincs bejegyzés. :D

A bal oldali fiúcska egy angol órai firka 2009-ből, a jobb oldali szintén, csak éppen 2012-ből.
Hát ha mást nem is, fáradt képet azt faszán megtanultam rajzolni időközben. xD Nincs egy rajzom életerőt sugárzó arccal. Milyen igaz, hogy az ember belerajzolja magát a műveibe! Mondjuk kissé vicces, hogy 2007 óta mindig Petyát rajzolgatom unalmamban.

Oké, oké... Asszem ennyi elég lesz mára, jövő hétre, az elkövetkezendő hónapokra or whatever.

Random hülyeség estére

Mindenkire nyomasztóan hat az iskolakezdés közeledte. Mi mást is tehetne ilyenkor az ember, mint a YouTube tengerében elmerülve, böngészéssel elterelni a figyelmet a gondokról?  A sok macskás, csúnya balesetes és hülye röhögéses videó után nemrégiben a húgom valami olyasmire lelt, amit a mai napig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Tulajdonképpen sírva röhögtem, mikor már rádöbbentem, hogy mit is látok.
Ez a valami egy Magnet paródia volt. Méghozzá olyan, amilyet még sosem láttam... És amitől az az érzésem támadt, hogy most azonnal találkozni akarok azokkal az idióta állatokkal, akik ezt készítették.
Tisztázásképpen: A Magnet egy Vocaloid dal, amelyet egy alkalommal két rettentően öm... "különleges", japán énekesfiúcska, Pico és Sekihan adott elő. A dal érdekessége, hogy az amúgy mélyen zengő hanggal rendelkező fiúk időnként női hangnembe kapcsolnak. Érthető, hogy sok paródia született ebből az előadásból. Itt a felvétel, hogy jobban érthető legyen a dolog:

Most pedig jöjjön a bejegyzés tárgya! (Érdemes a beszélgetéseket is elolvasni és értelmezni, mert azok már magukban röhejesek. A videón található angol felirat.)
 

Top 15 Deviantart fandoms

Eljött az ideje, hogy erről is írjak. Évek óta figyelem, hogy milyen fanartokból van a legtöbb Deviantart-on, hiszen ez megmutatja, hogy világszerte mi most a módi, és milyen új mániára számíthatok néhány hónap múlva Magyarországon. Ezúttal egy kis válogatást csináltam a legelcsépeltebb témákból, amelyek az utóbbi három évben körbejárták a világot.

VISSZASZÁMLÁLÁS INDUL!

15.

Kingdom Hearts

Végy egy dobozt! Rakj bele pár karaktert a Final Fantasy-ből meg a Disney leghíresebb figuráit! Most rázd jól  össze, és már kész is van a Kingdom Hearts története! Az amerikaiak által körberajongott PS2 játék tavaly hatalmas tömegeket ihletett meg. Még ma is népszerű, de már közel sincs annyi rajz ebben a témában.

14.

 Sonic

Mind ismerjük. A világ leggyorsabb kék, SEGA sündisznója. Halhatatlan, akárcsak Mario. Kevés ember van, aki ne szeretne vele játszani. Persze ez nem indokolja azt a sok gusztustalan fanartot, ami évek óta ellepi a világhálót. Mondhatni, hogy ez volt a furry-őrület egyik elindítója, ami egy kicsit elszomorító. Az ember hajlamos ilyenek miatt megutálni a játékot.

13.
Harry Potter

Szintén mindenki ismeri. Most már kicsit lecsillapodott a HP-láz, de még most is születnek szép alkotások.

12.

Avatar - The last airbender

Az utóbbi évek legigényesebben kivitelezett amerikai rajzfilmsorozata. Nincs egy nap, hogy ne találkoznánk a kezdőlapon valamilyen idomárral. Hol saját, történetbe illő karakterek, hol pedig mindenféle szereplő párosítása Zuko herceggel. 

11.

Pokémon

PIKA-PIKACHU~!

10.

The Legend of Zelda

Miyamoto Shigeru legendás játéka is nagyon kedvelt téma. Ez jó hír nekem, mert kislány korom óta bele vagyok zúgva Link-be. (Mint az összes hosszú hajú, szépfiú hősbe és gonoszba. XD)

9.

Death Note

Az anime megjelenése óta a csapból is Death Note fanartok folynak. Vannak szemet gyönyörködtető, mesterien kidolgozott és eredeti, vicces alkotások, de ennyire azért nem kellett volna túlzásba esni.

8.
 Naruto

Idióta párosítások. Idióta párosítások everywhere. Az RPC-kről ne is beszéljünk!

7.

 Adventure Time

Finn és Jake kalandjai milliónyi identitászavaros kamaszt buzdítottak rajzolásra. Érdekes módon, legtöbbször nem is az "igazi" karaktereket vetik papírra, hanem nemcserélt párjaikat, akik mindössze egyetlen részben szerepeltek.

6.

Hetalia

A világháborús országok viszonyát viccesen bemutató Hetalia érthetően közkedvelt egy dA-hoz hasonló, sok-sok különböző nemzetiségű emberből álló közösségben. Mindenki szeretné megörökíteni a saját, vagy kedvelt országát anime karakterként.

5.

Avengers

A Bosszúállók mozi után robbanásszerűen megnövekedett a Marvel rajongók száma, ki tudja mi okból... Bár a chibikből és a Bosszúálló cicákból arra következtetek, hogy a tinilányok találtak valami nagyon vonzót ezekben a szép szál férfiemberekben.

4.
Homestuck

Hussie webcomic-ja, a Homestuck hatalmas rajongótábort tudhat magáénak. Naponta több száz kapcsolódó alkotás készül, furábbnál furább ötletekkel megfűszerezve.

3.
Thor (Inkább Loki, mintsem maga Thor.)

A Loki-t alakító bájos színésznek, Tom Hiddleston-nak köszönhetően a Thor napjaink egyik legfelkapottabb témája a  kamasz lányok körében. A Thor és a Homestuck esetében is igen érdekes a nyugati és keleti kultúra találkozása a rajzokon, ami felszínesen nézve cuki, mélyebben vizsgálódva már korántsem..

2.

Vocaloid

A vocaloidok az animés művek soha ki nem apadó forrásai. Hosszú évek óta töretlen a sikerük, mind cosplay, mind rajz és zene terén.

...és a nyertes:

My Little Pony: Friendship is Magic

Erre csak ennyit:

"Sokmindenség"

Ez egy rögtönzött bejegyzés lesz, mert fogalmam sincs, miről írhatnék. 

Gyorsan elúszott ez a nyár is. Alig egy hónap van hátra a szünetből, és most jöttem rá, hogy én tulajdonképpen szart se csináltam egész idő alatt. Még bejegyzéseket sem írtam, rajzolás-írás-olvasás nuku...
Vagy mégis van valami? o.O Hát ha jobban belegondolok, olvasni olvastam. Tényleg, meg is ragadom az alkalmat egy kis reklámra!
Nos, mint tudjátok lelkes olvasója vagyok Andrew Hussie agymenésének, a Homestuck című webcomicnak. Az utóbbi időben Magyarországra is megérkezett a fandom. Igaz, még meglehetősen szűk, kb. 100 fős az olvasótábor, de ahogy ezt az országot ismerem 2 év múlva ninják helyett trollok fognak a conokon futkosni... Ez némi ironikus felhanggal értetendő. Látom lelki szemeim előtt a régi Naruto cosplayer leányzókat, ahogy John-nak öltözve kergetik az ex-Sasukéket, akik azóta csíkos szarvacskát növesztettek, és törtangollal visszakiabálnak valami agyatlan mondatot, amelynek 50%-át a fuck szó, illetve módosulatai alkotnak. Aztán mikor leszólítod őket, és John-t nem Egbert-nek hívod, hanem mondjuk ectoBiologist-nek pislognak, mint hal a szatyorban, mert soha a büdös életben nem olvastak el egyetlen beszélgetést sem, csak dA-s fanartokat vizslattak. 

Na de most nem is erről akartam beszélni, hanem Szentes Katalin (ScarletTiger) fordításáról. Rendkívül kitartó hölgyeményről van szó, de neki is jól jön a támogatás, szóval reklámozom itt kicsit a népnek. Bár szerintem az olvasóim már így is tudnak a dologról, de teljesen mindegy. Legalább kéznél lesz a link.
Itt is van: http://mspfanventures.com/?adv=639

Anyám meg rákattant az Angry Birds-re, és tehetsége is van hozzá. ._.

Amúgy eddig észre sem vettem a cuki puffadós madarat. Az a legjobb, mikor leereszt. :3

Más most így hirtelen nem jut az eszembe. Amint jön valami ötlet, hogy miről írjak, postolok. Bye!

What the bloody hell did I just watch? ...avagy megint ezek a japánok!

Mostanában elég sok olyan zenei videót láttam, amit sajnos nem tudtam feldolgozni. Természetesen, mindegyik Japánból érkezett. Eléggé járatos vagyok már a témában, és megszoktam a bizarr hülyeségeket, amiket a szigetország ont magából, de még mindig vannak olyan darabok, amiket sehogy sem tudok megemészteni. Egy kis válogatást hoztam ezekből a nagyérdeműnek. 

Figyelem!
Értelmet, mondanivalót senki se keressen ezekben, ugyanis semmi ilyesmi nincs bennük.

NICE PEACE NICE PEACE: A dal, ami hónapok óta egyfolytában a fejemben van. Senki sem érti, hogy mi célból született ez a felvétel, vagy hogy hogyan engedték meg a szülők, hogy ilyenben szerepeljenek a gyerekeik, azt meg végképp nem, hogy a bácsin miért van kislány egyenruha. 

NYANPIRE ENDING: Szeretem a macskás animéket,  ezért természetesen ez sem maradhatott ki. Aranyos meg minden, de valami bűn-bizarr. Főleg az endingje, amit meg is fogok mutatni nektek.
 

KYARY PAMYU PAMYU ÖSSZES VIDEÓKLIPJE: Az ő nevéről valószínűleg már sokan hallottatok. Az egyik legdivatosabb dolog a szubkultban érte, illetve a stílusáért rajongani. Ha megkérdezel egy rajongót, hogy ki ő, mert még sosem hallottál róla, bizonyára ezt feleli: "Ő egy tök kawaii énekesnő Japánban. Jó a zenéje és egyedi a stílusa." Nahát igen... Egyedinek tényleg egyedi. Mitagadás, cuki is ez a rohadt sok rózsaszín. Viszont a rajongók gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy a hölgynek vannak kisebb-nagyobb mentális problémái, amiket sikeresen el is tud adni.

Azt hiszem, most már értitek, hogy miről beszélek. Persze, minden kontinensnek szüksége van egy Lady Gagára, viszont van egy aprócska különbség: Gaga tud elviselhető zenét gyártani, ez a kiscsaj viszont olyan szar, hogy az már fájdalmas.
Lássuk, mit tud összeszenvedni:
Tsukema Tsukeru: A dal, amelyben részletezi, hogy milyen jó dolog a műszempilla.

Ponponpon: Ezt inkább nem is kommentálnám.

Candy Candy: Igen, mert a cukorka nagyszerűségéről is kellett egy dalt írni.

Lenne még kismillió ilyen jellegű videóm, de szerintem már ez is elég sok volt így egyszerre.  :D

Tizenhárom okom volt... hogy kivágjam ezt a sz*rt a kukába!

Tudom, a tinilányok között most borzalmas felháborodást fogok kelteni, de jogom van kifejteni a véleményemet, és ezzel a joggal élni is fogok.

A minap kezembe akadt egy könyv. Egy könyv, melyet drága hugicám hozott ki a könyvtárból. Ez az új szerzemény nemmás volt, mint Jay Asher Tizenhárom okom volt című műve. Ha most találó akarok lenni, akkor az érzéseimet egy paródiával fejezem ki, ami kb. így hangzik:

"DON'T READ A BOOK CALLED TH1RTEEN R3ASONS WHY! 

Man... This sh*t is so wrong in so many motherfu*kin' levels...

Yo...I was talking to my sister and she gave me a book with the name "Tizenhárom okom volt...".  

I said to this girl: "What's this sh*t?" She just smiled and said "It's a great book. Just read it!"  Then I thought it was some romantic stuff or some strange sh*t. But as I read the first chapter, I was like "Yo.....WHAT THE F*CK...?" THEN IT CONTINUED and I was like "Yoooooooooooooooooooooooo......." Then that girl started to say motherfuckin' psychopathic things and then I said "YOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO!!!!"

I couldn't f*cking believe what I just read, it was like Satan gave me his teen-psycho-horror book collection, this sh*t was so disturbing...YET I COULDN'T STOP READING IT!!!  Then chapter two and it was two of them... those strange kids... YOOOOOOOOOO... Those kids... and that girl scared them with her stupid cassettes then she... YOOOOOOOOOOOOO... Then that boy took that walkman then YOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO...

It was so f*cked up and creepy, you just... kept reading it... and that's what I F*CKIN' DID!!! Then I read chapter three... three cursed kids!!! THREEEEEEEEEEEEEEEEEEE! IT... WAS... THREEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE... THREEEEEEEEEEEE! And Hannah was her name! Hannah was her motherf*ckin' name! OH MY GOD! I ain't goint to heaven, guys, I already sold my soul to Lucifer! 

So I just want to tell you all right now: DON'T READ A BOOK CALLED TH1RTEEN R3ASONS WHY! Remember what I'm saying to you, guys!"

Na jó, ennyit az idegbeteg reakciómról. :D Vegyük komolyabbra a szót!
Először tisztázzuk, hogy miről is szól ez a könyvnek nevezett micsoda:
Adott egy gimnazista hölgyemény, Hannah Baker, aki öngyilkossága előtt 7 kazettára rögzítette halálának okait, illetve okozóit. Elmondása szerint 13 ember tehet a haláláról, így ehhez a 13 szerencséshez eljuttatja a kazikat, hogy körlevélként küldjék tovább őket egymásnak és örökké bűntudat gyötörje őket. Dióhéjban ennyi ez a hihetetlenül eredeti alapötlet, ami ha jobban megnézzük, tényleg érdekes lenne, ha nem így kivitelezték volna.
Nézzük, mik is azok a dolgok, amik felidegesítettek ebben a könyvben:
1.: Az elbeszélés ideje. A fickó végig jelen időben beszél. Lehet, hogy velem van a gond, de ez engem borzasztóan irritál.

2.: A dolgok részletezése. Ember, ki a Jóistent érdekel, hogy a főszereplő srác hogyan, milyen sebességgel és mekkora dőlési szögben húzza magához a körülette található tárolóedényeket, hogy aztán azokba hányjon olyan dolgok miatt, amik még csak véletlenül sem sokkolóak.
3.: AZ EGÉSZ BŰN UNALMAS! Ki kivel kavart, hova ment bulizni, milyen szinten volt a barátságuk ésatöbbi... ésatöbbi...
4.: Hannah személyisége. Mint már említettem, az író férfi. Lövése sincs, hogy mi játszódik le egy kamasz lányban. A leányzó okai az öngyilkosságra oly' mértékben felszínesek és értelmetlenek, hogy azt szavakba nem lehet önteni. Főhősnőnk vagy kink ugyanis iskolai pletykák miatt mond le életéről, és efféle apróságok hatására terveli ki bosszúját. Nem köpdös rá senki a suliban, otthon nem veri lilára az alkoholista apja, nem éhezik, nincs halálos betegsége, az ő lelkecskéje mégis mélyen sérült, mert néhányan az iskolából ribancnak tartják egy eset miatt, amiről ő maga is tehet. Ó, szegény mélabús lélek~!
Tegye fel a kezét, akit nem aláztak meg diákévei alatt! 1000 tanuló közül 20 felteszi a kezét. Kik ők? Az iskola gazdag, elkényeztetett menői, akik mellesleg egy maroknyi döglött molylepke értelmi szintjét érik csak el, és még véletlenül sem sértődnek meg a beszólásokon, ugyanis addig nem terjed a kompetenciájuk, hogy megértsék a sértést.
És még valami! Hannah drága személyisége eléggé... khm... érdekes. Afféle kettősség érződik benne. Oké... Ez a kettősség minden emberben megtalálható, de nem így. Legalábbis számomra elképzelhetetlen, hogy létezzen ilyen ember. Most akkor bulizós, pasizós ribanc vagy, akit nem érdekel, hogy mit gondolnak róla mások; vagy szemérmes jókislány, aki mélyen megbántódik, ha egy srác ráaggatja a "Legdögösebb Segg a Suliban" címet? Ezt jó lenne eldönteni, mielőtt az ember vádaskodni kezd, és halálra ijeszti a hülye kazettáival a régi ismerőseit.^^ Bizony van középút is, én is oda sorolom magamat, viszont az e csoportba tartozó, egészséges önképpel rendelkező, az átlagnál kicsit mélyebb érzésű, de a poénokat mégsem túl komolyan vevő lányok nem szoktak öngyilkosságot elkövetni.
Ugye a hölgyike gyávaságát már meg sem kell említenem? Öngyilkosság néhány pletyka miatt? Ugyan már! Röhög(ne) a vakbelem!
5.: És végezetül itt van a sorozat, amibe ez a könyv is beletartozik: A VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK. Mondok néhány címet: Twilight; Vámpírnaplók; Csitt, csitt... Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. ;) De akinek nem lenne egyértelmű, hogy ezzel mire célzok: A Vörös Pöttyös Sorozat olyan könyvek halmaza, melyeket 10-13 éves kislányok olvasnak, lelki világukat és értékrendjüket tönkretéve, figyelmüket csakis a halálra, a külső szépségre és a szerelemre összpontosítva, mintha csak ez a három fogalom létezne a világon.

No.6 2. fejezet 2. rész

“Shion, gyere ide!”


Valamikor 6 után lehetett, mikor Shion-t magához hívta kollégája, Yamase. Ők ketten voltak csak a parkfelügyelői irodában. Az ő feladatuk volt a három parkban dolgozó robot karbantartása. A takarító robotok sokkal könnyebben kezelhetőek voltak a komoly kétkezű munkát végző robotokhoz képest, amik még csak prototípus állapotban voltak valamelyik másik körzetben, mégis időről időre lerobbantak. Az irányításuk is rendkívül idegesítő. Nem igazán tudták megállapítani, hogy mi szemét és mi nem. Úgy voltak tervezve, hogy észleljék a hulladékot, jelezzék ezt a számítógépnek, aztán automatikusan takarítsák el, de gyakran küldtek azonosítási hibákat. Egy ilyen tévedés történt 30 perccel ezelőtt is. A kép, ami a robot küldött egy salátát ábrázolt, és Shionnak kellett parancsot adnia a gépnek. Esetenként olyan dolgokat is kapott, amiről fogalma sem volt, hogy vajon miért kezelhette őket szemétként a robot, ilyen például egy fészkéből kiesett madárfióka vagy egy tarka tollal díszített kalap. Ám ez volt az első eset, hogy egy salátát talált.

“Mi az?”

Shion megállt Yamase mögött, aki az irányítópultnál ült.


“Hmm, Walker valamiért furcsán viselkedik...”

Yamase mindhárom robotot elnevezte. Walker volt az, amelyik rátalált a zöldségre, mikor a park egyik távoli sarkában dolgozott.


Az előtte lévő képernyő pirosan villogott, ezzel jelezve egy újabb azonosítási hibát.


“Mi van a képpel?”


“Nem tudom, hogy mit mondhatnék erre. Elég fura.”


“Fura?”


Yamase 20 éves volt, 4 évvel idősebb Shionnál. Igen ritkán volt ideges vagy zavart. Shion két okból szeretett itt dolgozni: először is, mert amíg a gépekkel foglalkozott, nem kellett más emberekkel beszélgetnie, másodszor pedig élvezte munkatársa nyugodt természetét.


“Gyerünk, nézzük meg!”


A kép a képernyőn megváltozott.


“Rá tudsz kicsit közelíteni?”


“Persze.”


Yamase kezei őrült gyorsasággal mozogtak. A kép közelített.


“Azok…”


Shion hátrált és nagyot nyelt.


„…lábak?


Két láb lógott ki a pad mögül. A barna cipők is kivehetők voltak.


“Alszik…?”


Yamase hangja megremegett.


“Életjelek?”


“Mi?”


“Kérlek, terjesztd ki Walker érzékelőit addig, amíg csak tudod!”


Walkernek volt pár érzékelője, amelyek észlelni tudták a hőmérsékletet, a zajokat és a tömeget.


Yamase hangja ismét megremegett.


“Oxigénszint, testhőmérséklet… bemérhetetlen. Életjelek… nulla.”


“Megyek és megnézem.”


“Én is megyek!”


Felpattantak a biciklijükre és tekertek, ahogy csak tudtak.


Az utóbbi pár évben nagyon felkapottá vált a biciklizés. Egy felmérés kimutatta, hogy a város minden lakójának 1-3 biciklije van. A kocogó cipők is lekerültek a polcokról. Úgy tűnik, az emberek elkezdték használni a testüket ahelyett, hogy más járművel közlekednének. Bár a Shionhoz hasonló tanulóknak amúgy is szükségük van egy ilyen olcsó, manuális, energiatakarékos járműre, ha divat, ha nem.


A parkban sebességkorlátozás volt, ezért azon az útszakaszon le kellett lassítaniuk, ahol egyébként is leszoktak. A legtöbb jármű beépített, automatikus vezérlővel van ellátva, ami a sebességkorlát átlépése esetén lelassítja a szerkezetet, és jelzi ezt a hatóságnak. Ez alól a biciklik sem kivételek, kormányba épített vezérlővel rendelkeznek. Ám mivel Shion egy régi biciklit mondhatott magáénak, így az övében nem volt ilyesmi. Ha az átutazási hatóság megtudta volna, hogy ilyen gyorsan tekert, hamar elvesztette volna az állását, de a régi bicajnak köszönhetően most nem kellett emiatt aggódnia.


Egy kicsiny, fákkal körülölelt folthoz érkeztek. A szél kellemes hangot hallatva suhogott át a fák között. Walker megállt előttük, fejét kicsit megdöntve, mintha elmerült volna a gondolataiban.


“Walker!” 

A robot szemei zölden izzani kezdtek a fiú hangjára. Shion kővé dermedt, miután bekukkantott a pad mögé.
“Shion, mi a baj?” –kérdezte tompa hangon Yamase, aki csak később érkezett meg.
A férfi úgy feküdt a pad mögött, mintha csak el akarná rejteni magát. A szája tátva volt, a szemei pedig tágra nyíltak. Az arckifejezése nem rettegésről vagy fájdalomról tanúskodott, inkább sokkról. Mintha látott volna valami hihetetlen dolgot, mielőtt meghalt. Ilyen arccal feküdt ott. A haja teljesen fehér volt, az arca pedig tele volt időskori foltokkal és mély ráncokkal. Nagyon öregnek látszott. 

"Az ingje viszont szokatlanul feltűnő a korához képest.” –gondolta Shion, miközben a halott halvány rózsaszín ingjére pillantott. 

“Yamase úr, kérem, lépjen kapcsolatba a közrendi hatósággal!” 

“Hogy? Uh… de… Oké. Azonnal szólok nekik… Halló? Itt Yamase beszél a parkfelügyelői irodából…” 

Shion próbálta megérinteni a férfi testét, amíg Yamase reszkető hangon elmagyarázta a helyzetet. Már beállt a hullamerevség. 

“Ennek semmi értelme.”- motyogta.- „Túl hamar...” 

Az, hogy a hullamerevség egy órával a halál után beáll, gyorsabb a kelleténél. Általában 2-3 óráig tart. Az álkapocsnál szokott kezdődni, és egészen a lábfejig halad. Más szóval, ennek a férfinak már néhány órája halottnak kell lennie. De a test csak 30 perce lehet itt, máskülönben Walker észrevette volna. Látta, hogy valaki ül a padon, mikor kidobta azt a salátát. Az érzékelői jelezték az életjeleit. De azt viszont nem tudhatta, hogy ez ugyanaz az ember lehetett-e. Nem, az nem lehet, hogy ez ugyanaz az ember. Lehetetlenség, hogy a hullamerevség így beálljon 30 perc alatt. De akkor ez azt jelenti, hogy ült valaki a padon, aki nem vette észre a férfit. 

---Az lehetetlen. 

Shion elengedte a halott karját, ami nehezebbnek és hidegebbnek tűnt, mint Walkeré. 

Ez nem lehetséges. Ha -az érvelés kedvéért- a férfi meghalt anélkül, hogy észrevette volna valaki, akkor Walker felvette volna. Mikor az azonosítási hibát küldte, még nem volt itt a holttest. 

„Ez már majdnem olyan, mintha a hulla mozogna. Persze, ez csak a képzeletem. De…” - Shion egyre jobban dörmögött. 

Az álla körüli résznek teljesen merevnek kellene lennie, mégis egyre puhább. És már a bomlás is enyhén érződik. 

A férfi arccal lefelé feküdt és egy sötét, szinte már fekete folt kezdett nőni a füle mögött. Ez nem volt itt ezelőtt. Legalábbis szabad szemmel nem volt látható. 

Shion közelebb hajolt, hogy jobban lássa.

No.6 2. fejezet 1. rész

Igen-igen, harmadszorra is nekiálltam. Már kívülről tudom a szöveget, főleg hogy ez a szerencsétlen saláta milyen volt. X'D



2. fejezet: Csendes kezdet
Az ügy jegyzőkönyve (első felfedezett eset)
Férfi. 31 éves. Egy biotechnikai cég alkalmazottja. Mérnök. Holtan leltek rá. Érvényes lakcímmel rendelkezik…

Egy férfi, aki a fás park egyik padján ücsörgött, felsóhajtott. Vajon hányadszor sóhajtott már fel azon a napon? Sóhajtott, a kezében lévő fejes salátára bámult, majd ismét felsóhajtott.

A saláta levelei fényesek voltak, és szorosan egymáshoz simultak. Első osztályú termék. A férfi letépte az egyik külső levelét és megette. Finom íze és hibátlan szerkezete volt. Teljesen biztos, hogy első osztályú termék. Mégsem adták el.

Ez a saláta a férfi árúja volt. Mindig is romlandó áruk, főként leveles zöldségek tartósításával foglalkozott. Hitt benne, hogy a tartósított ételek megoldhatják az élelmezési problémákat és az ellátás fő részévé válhatnak, mivel tartósak, olcsók és finomak. Nagyon magabiztos volt. Ám amikor meglátta a piaci keresletet, újraértékelte a dolgokat. Teljesen kiábrándult. A vásárlók a szabadon termesztett zöldségeket vásárolták meg a Keleti- és a Déli Blokk termesztőitől, az ő tartósított árui helyett. Ez főként a leveles zöldségeknél volt megfigyelhető, mint amilyen a káposzta és a saláta is.

Tudta, hogy a felettesei a gyártás befejezését tervezik.

Újabban duzzadt, szúró fájdalmat érzett a nyakában. Egy ideje hajlamos volt kiütéseket kapni a stressztől. Talán ma éjszakára már az egész teste tele lett volna óriási, vörös kiütésekkel, mivel ma mást sem csinált, csak idegeskedett. Újból felsóhajtott. A saláta, amit a kezében tartott nehéz volt.

Csipogó hang szűrődött ki a mellényzsebéből. Egy fiatal hölgy arca jelent meg az azonosító kártyája apró telefonkijelzőjén.

“A városi tájékoztató központtól hívom. A város kisgyermek felmérő vizsgálatának eredményei, amelyeket kért, elkészültek. Ahhoz, hogy elfogadja, kérem, adja meg a lakossági azonosítószámát…”

A férfi beütötte a számát, még mielőtt a nő befejezhette volna a beszédet. Ma volt egyetlen leányának kétéves vizsgája. A kislánya okos és szeretnivaló gyerek volt. Sosem mondta volna ki, de titokban azt várta, hogy a lánya a legmagasabb rangot kapja a felmérésen.

“Köszönöm. Az azonosító száma és az ujjlenyomata elfogadva. Itt vannak az eredmények.”

A lánya képe jelent meg, majd aprócska számok.

Súly, magasság, mellbőség, egészségügyi állapot, tápláltság szintje, fejlődési készség. Mind A-tól C-ig pontozva, ami azt jelenti, hogy a kislány teljesen normális. Se nem visszamaradott, se nem előrehaladt fejlődésű. Ez minden.

Egy ideig még bámulta a képernyőt, mielőtt visszatette a zsebébe. Felidézte a lánya mosolygó arcát.

„Hát jól van…”-mormolta a férfi. Lenézett a salátára és elnevette magát. Tehetséges vagy sem, a kislánya akkor is a kislánya. Ennivaló. Szeretett. Ennyi pont elég.

Abban a pillanatban rájött valamire.

„Hát nem megszállottja lettem ennek a kiváló salátának? Ez minden bizonnyal egy tökéletes saláta. De nem lehet, hogy pont ez a hátulütője? Talán az az oka annak, hogy azok a vitathatatlanul tökéletes saláta fejek nem keltek el, hogy az emberek fenntartással kezelték őket. Azzal ellentétben, amit elsőre gondolnánk, a tökéletesség kiakasztja az embereket.”

Egy takarító robot suhant el a közelben. Ezüstszínű teste és kerek feje volt. Két karja kinyúlt, hogy felszedje a szemetet és a törzsében elhelyezett tartályba rakja.

„Az én salátám olyan, mint ez a robot. Letisztult és szabályos, de túlzottan erőltetett. A zöldségek, amiket a vevők választottak sokkal egyedibbek és természetesebbek voltak…”

A saláta kigurult a kezéből. Éppen fel akarta szedni, mikor furcsán kezdte érezni magát.

„Hm?”

Az ujjai elzsibbadtak. A látása hirtelen elhomályosult. A légzése nehézkessé vált.

A robot megfogta a salátát, és megállt egy pillanatra.

“Kidobhatom ezt?”- kérdezte egy fiatalember hangján.

A férfi kinyitotta a száját, és erősen köhögni kezdett. Ekkor fehér dolgok potyogtak ki a szájából. Fogak. A fogai hullottak ki.

“Ha nem baj, kidobom.”

A saláta a tartályba került, a robot pedig továbbment.

„Várj… egy percet…” –kiáltott a férfi, miközben utánanyúlt.

Kinyújtott karjain foltok jelentek meg. Az egész testét nehéznek érezte. A pad és néhány bokor között szédelgett.

A pillanat, amikor észreveszed...

...hogy nemcsak a 30 oldalas No.6 fejezet tűnt el nyomtalanul, aminek lefordításával hosszú-hosszú-hosszú órákat töltöttél, hanem

a 2x40 kockás, saját készítésű shimejiidnek is nyoma veszett!!!

Hupika!^^'

Egy hónapja nem volt friss bejegyzés. ._. Van ám pár készülőben, de lusta vagyok őket befejezni! Addig is... izé... szerintem senki sem hal bele a hiányukba. Azért rakok ide valamit, hogy ne sírjon a szátok! :D 

Szóval... Mi is az, amit mindannyian szeretünk? Hát persze, hogy a CICÁK! :3 Igen, tudom, hogy már mindenkinek elege van a macskáimból, mindennemű Kimi to Boku-val együtt, de ez akkor is  hihetetlenül CUKI! ~(≧ω≦)~

Another

Tegnap kivégeztem a 12 részes Anothert is. Hadd összegezzem a tapasztalataimat e sorozattal kapcsolatban!

Az anime indulásának kezdete előtt 2-3 hónappal már érdekelt a sorozat, főként a szép plakát miatt. Nagyon örültem, mikor végre elkezdődött.

Első észrevételem a rendkívül aranyos főszereplő fiúcska, Sakakibara Kouichi volt. Sajnos nemsokkal ezután megjelent a coffos, fölényes tekintetű leányzó, Akazawa Izumi, akit már a kezdetektől utáltam és meg voltam győződve róla, hogy még csinálni fog valami csúnyát. Időközben betoppant a kócos, szemkötős -a plakátról ismerős-  kislány, Misaki Mei, akivel szintén nem stimmelt valami és akiről egy ideig azt hittem, hogy szellem. Hamarosan elkezdődtek a halálok, derengett már valami a 9/3 osztály titkáról. Egy rakás randa és értelmetlen halál után összeállt a kép, miszerint van egy nemlétező, igencsak halott személy az osztályban, akinek átka miatt hullanak az osztályba járók. Kiderül, hogy az átkot csak úgy állíthatják meg, ha megtalálják és megölik a már amúgy is halott embert. A hangulat fokozása miatt az utolsó részek már egy eléggé elhagyott szállóban folynak, ahol valami ok folytán "Let's kill each other!" party bontakozik ki. (Hozzáteszem, nekem itt egyből a Battle Royale ugrott be, annyi különbséggel, hogy itt nem a "Csak egy maradhat... ಠ_ಠ" elv működik, hanem a "Halottat küldjük vissza a halálba, de azért a biztonság kedvéért öldössük le az osztálytársainkat, hátha ők azok!" dolog.) Az épeszű diákok meg, akik nem gyilkolásszák le a barátaikat, felrobbannak vagy kilapítja őket egy oszlop, esetenként csillár. A lényeg, hogy Mei kedvesünk a sorozat elejétől tudta, hogy ki a kakukktojás, de Sakakibara lelki nyugalmára tekintettel ezt nem szíveskedett elmondani sem társainak, sem a nézőknek. Végül az utolsó epizódban fény derült az igazságra: A nemlétező személy nemmás, mint Reiko! Illetve Ritsuko... vagyis izé... Őszintén szólva itt mindenki mindenkinek a testvére és mindenki meghal, de aztán mégis ott van. Eh... Mit is akartam ezzel mondani? :'D A lényeg, hogy Sakakibara rokona az illető. Az anime egy békés temető jelenettel, és az azt követő hazafelé úttal zárul, melyben Mei és Kouichi örök barátságot köt.

Annyit mondhatok, hogy rendkívül érdekes történet volt, annak ellenére, hogy még mindig nem esett le a szellem átkának oka. A kivitelezés is tetszett. Bár a karakterdizájn eléggé eltért a mangában látottaktól (értsd: míg ott a 15 évesek tényleg 15-nek tűntek, addig itt 12-nek), azért aranyosra sikeredett.

:O

Megnéztem az Another 10. részét, és eszembe jutott az eddigi legmorbidabb halál. Lehet, hogy kéne ebből egy gyűjteményt csinálnom "Az anime világ legcsúnyább halálai" címmel. :D 

Csak úgy...

Hello! 

Kellene már egy bejegyzés, de nincs hozzá kedvem, szóval csak idepiszkítok.^^' Miről beszéljek? Mit tudom én, legyen suli!

Kezdem nagyon unni ezt a tanévet. Legyen már nyári szünet! >.< Az egész hét olyan mértékben unalmas volt, hogy arra szavak nincsenek. Illusztrálom.

Hétfő: Öm... Mi is volt...? LOL Kajakra nem emlékszem, hogy voltam iskolában aznap. X'D

Kedd: Órarend változtatás. Megint. 

Szerda: Két angol egymás után.

Csütörtök: Már másfél hónapja halasztgatom a kötelező rajzot, és még fel sem tűnt a tanárnak. :D

Péntek: Megtudtam, hogy mégis meg kell írnom az Oliver Twist-dogát. Reakcióm:

Barátság?

Mostanában sokat gondolkozom azon, vajon létezik-e barátság. Mármint igazi... Feltétlen szeretettel. Vajon miért ilyen fontos ez az embereknek? Miért van szükségünk másokra? Miért van az, hogy aki mániákusan isteníti a barátait, az legbelül mégsem szereti őket annyira, mint egy olyan valaki, aki csak haverként emlegeti őket és nem zeng róluk ódákat? Valahogy úgy érzem, hogy ilyenkor üt ki legjobban, mennyire felszínesek is vagyunk. 
Mindenesetre sosem értettem az olyanokat, akik kineveznek maguknak legjobb barátokat, aztán meg egy apró összeröffenés után mindennek elmondják egymást. Miért okoz az boldogságot, hogy pletykákat híresztelsz valakiről? Hogy lek**vázol valakit, akivel egy hete még közösen pózoltál a tükörből készült képeiden? Ha összeveszek egy barátommal, akármennyire is megutáltam, utána nem mondok róla ilyeneket. Ezt a fokú gerinctelenséget nem viselné el a lelkiismeretem. Elkeserítenek az ilyenek, de sajnos azt, aki ilyen személyiséggel született, nem lehet megváltoztatni.
Na, nem is osztom itt tovább az észt. Főleg nem ilyen semmilyen, gáz témával. A lényeg, hogy inkább nincs legjobb barátom, inkább nevezem havernek azokat, akiket kedvelek, de ha összeveszek velük, akkor is emberként fogok velük bánni.

Újra itt!

A Blogger.hu teljesen felmondta a szolgálatot. Semmit sem küld el, kitörli a bejegyzéseimet, dupla-posztol és simán átengedi a spameket. Szóval úgy döntöttem, újból aktiválom ezt a blogomat, és itt folytatom. A régi bejegyzéseimet azért próbálom átmenekíteni ide, majd meglátjuk, hogyan sikerül. :)

Életem egyik leggyorsabban dobott animéje

Számítottam rá, hogy a Starry Sky ki fogja nálam csapni a biztosítékot. Néhány rész erejéig bírtam, aztán feladtam. 

Csípem a fordított hárem témát. (Mert ugye mi jobb egy bishinél? Hát egy tucat bishi! <-- Ezesetben szó szerint egy tucat. LOL) Ez viszont oly' mértékben csillog a nyáltól, hogy felfordult tőle a gyomrom.

Pontosan nem tudom, hogy miért van ez, de zaklatott leszek tőle. Igaz, hogy a csillagos ég tényleg gyönyörű és minden lánynak jól esne, ha egy srác egy csillaghoz hasonlítaná, de az már kicsit gáz, hogy az egész első epizódban ez volt az egyetlen szórakoztató dolog. A történet az otome játékok szintjét éri csak el (hiszen az alapján készült), ami annyit jelent, hogy igazából egy 10 éves kislány is írhatta volna.

Kiszámítható, unalmas és egyetlen célja a fanservice. Persze, a játék során mindez biztos nagyon érdekes, hiszen ha én vagyok egy fiú iskola egyetlen női diákja az meglehetősen izgalmas, így az lesz az utolsó gondolatom, hogy a történet tartalmas-e. Viszont ez egy animében már kicsit sem elnézhető. 

A játékhoz képest elnagyolt a rajzolás, néha kifejezetten giccses, szinte már torz. Ebből is látszik, hogy ez az egész csak parasztetetés, reklám a dating sim-nek. 

Tehát nem igazán jött be. Bocs.

Level E, avagy a pihent űrlények támadása

Nya, hát ebbe is belekezdtem. Sejtettem, hogy vicces lesz, de hogy ennyire...! Most őszintén: Erről a képről mire asszociál az ember? Hát nem a random hülyeségekre, az biztos. 

Első ránézésre egy érdekes sci-finek tűnt. Naívan megállapítottam, hogy itt egy bishi bőrbe bújt, bohókás, amnéziás űrlényről és újdonsült ember barátjáról lesz szó. Kezdtem komolyan venni a történetet. Aggódtam a szőkeségért. Ám ekkor kiderült, hogy az egész csak színjáték, amit Baka herceg (mert ugye ez az űrlény srác neve; mitagadás, passzol hozzá) tervelt ki, saját maga szórakoztatása érdekében. A sorozatra pedig már önmagában rányomják a bélyeget az endingben szereplő tehenek, akiket éppen felszippant egy UFO. Tehát ez az egész tulajdonképpen egy nagy poén.

Mindenesetre állati nagy arc ez a Baka. :D Hogy érthető legyen, mire gondolok: 

<---WTF az a melltartó meg a WC papír...? X'D