2011. november 27., vasárnap

Megint értelmetlen dolgokat hozok~ :D

Mivel jó ideje nincs poszt, így újból külföldi blogokról nyúltam le a számomra legviccesebb képeket. Tudom, ritka gyenge. Pont ezért hoztam zenét is, hátha feldobja. :D
Mostanában nagyon szeretem ezt a dalt. Igaz, hogy a No.6 openingjét is ez az előadó csinálta és elég vacak lett, de ez a dal már sokkal jobb.






weeaboobies:  uwagoto:  WEEABOO…shame…  where are people finding these pictures of my every day life




2011. november 12., szombat

Egy másik Kimi to Boku

Miközben Kimi to Boku-s képeket keresgéltem, rátaláltam egy live-action mozira ugyanezzel a címmel. Ez egy 45 perces, 2011 májusában kiadott film, amelynek alapja egy flash animáció. Egy fiúról és talált macskájáról szól. A sztori rendkívül aranyos, de egyben szomorú is. A végén kicsit el is pityeredtem. :'(

Mivel nagyon rövid, így nem is érdemes ismertetőt írni róla, inkább belinkelem magát a filmet.


Semmi komoly

Ma ne számítsatok semmi érdekfeszítőre, csak egy rakás Shun-os giffel hülyülök.^^ Mutatok is párat. Imádom ezt a srácot. X3

Egyem a szívét! Hogy kiakadt...! X'D



És egy macsekos ráadás:

2011. november 6., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 8. rész (Fejezet vége)

1. fejezet, 8. rész

“Ne kapcsold fel a villanyt!”- mondta, mikor beléptem a szobába.

Utálom a sötétet, így általában égve hagyom a lámpát. Most teljesen sötét volt.

“De nem látok semmit.”

“Az egy jó dolog.”

Nem tudok mozogni, ha nem látok. Lefagyva álltam a tányérral a kezemben, amin a torta és a párolt hús volt.

“Jó illata van.”

“Párolt hús és cseresznye torta.”

Hallottam, ahogy fütyült a sötétben.

“Kérsz belőle?”

“Persze!”

“A sötétben?”

“Persze.”

Elkezdtem lassan sétálni. Hallottam, ahogy nevet egy picit.

“A saját szobádban nem tudsz kényelmesen mozogni?”

“Sajnálom, de nem vagyok egy éjszakai bagoly. Te látsz a sötétben?”

“Végül is egér vagyok. Természetes, hogy éjszakai életmódot élek.”

“VC103221.”

Nezumiba belefagyott a szó.

“Benne voltál a TV-ben. Híres vagy!”

“Heheh. Az igazság jobb ennél. Ó, ez a torta nagyon jó!”

Leültem az ágyra, és ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez, láttam Nezumit.

“Elmenekültél?”

“Persze.”

“Mi van a chippel?”

“Még bennem van.”

“Ki fogod venni?”

“Még egy beavatkozás? Hagyj már!”

“De…”

“Rendben lesz. Amúgy sem működik.”

“Hogy érted?”

“A VC csak egy játék. Könnyű tönkretenni.”

“A VC csak egy játék?”

“Csak egy játékszer. Igazából ez az egész város olyan, mint egy játék. Csak egy olcsó játékszer, ami jól néz ki.

Nezumi végzett az evéssel. Jóllakottan sóhajtott.

“Szóval, biztos vagy benne, hogy el tudsz menekülni ebből a szigorúan őrzött városból?”

“Persze.”

“Az embereket, akik nem hivatalos lakói a városnak, birtokháborítónak címkézik, és szigorúan odafigyelnek rájuk. A rendszer az egész város behálózza.”

“Nem hinném, hogy így van. A rendszer, amit te annyira tökéletesnek hiszel, nem mindenhol látja el a feladatát. Tele van lyukakkal.”

“Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?”

“Mert nem vagyok a rendszer része, mint ahogy te és az emberek vagytok. Mivel te pontosan beleillesz ebbe a rendszerbe, azt hiszed erről a hamis, lyukakkal tarkított városról, hogy ez az utópia. Én így látom.”

“Én nem így gondolom.”

“Mit?”

“Nem hiszem, hogy ez lenne az utópia.”

Ezek a szavak csak úgy kicsúsztak. Nezumi elhallgatott. Csak sötétség volt előttem. Semmi jele nem volt a jelenlétének. Most értettem meg, hogy ő valóban egy egér. Egy apró, éjjeli állat, ami meglapul a sötétben.

“Fura vagy.”- mondta még csendesebb hangon, mint azelőtt.

“Valóban.”

“Fura vagy. Egy szuper elit sosem mondana ilyet. Nem kerülnél bajba, ha a város hivatala megtudná?”

“De. Komoly bajba.”

“Egy szökésben lévő VC-t rejtegetsz és nem értesítetted a hatóságokat. Ez mind bajba kever téged. Ne haragudj, hogy belekevertelek.”

“Semmi baj.”

Teljesen hirtelen megfogta a karom. Vékony ujjait belém mélyesztette.

“Biztosan rendben van? Semmi közöm hozzá, hogy mi történik veled, de zavar, ha valami olyat tettem, amivel elrontottam az életedet. Bűnösnek érzem magam…”

“Erős kötelességtudatod van.”

“Anyukám arra tanított, hogy ne keverjek embereket bajba.”

“Szóval elmész?”

“Nem akarok. Fáradt vagyok, és hurrikán van odakint. Most, hogy végre van egy ágyam, azt hiszem, itt fogok aludni.”

“Álszent.”

“Apukám pedig arra tanított, hogy mindennek meg van az ideje és a helye.”

“Úgy tűnik, jó apád volt.”

Elengedte a karom..

“Örülök, hogy ilyen gyagyás vagy.”- suttogta Nezumi.

“Nezumi!”

“Igen?”

“Hogyan kerültél Chronosba?”

“Az bizalmas.”

“Egy javítóintézetből szöktél a városba? Lehetséges ez?”

“Persze, hogy az. De nem magamtól settenkedtem a Hatos Zónába, hanem úgy hoztak be. Pedig nem akartam.”

“Behoztak?”

“Ja. Méghozzá kísérettel.”

“Kísérettel! Hova vittek?”

A Nyugati Blokkban van a javítóintézet, amit erősen őriznek. A hivatal, ami a Hatos Zónába való belépési engedélyeket kezeli, ott van. Azoknak az embereknek egyszerű, akik speciális engedélyt kaptak a város vezetőségétől, de akiknek nincs, azoknak az igénylés beadása után minimum egy hónapot kell várniuk az engedélyre, amit a kérelmezők kevesebb, mint tíz százaléka kap meg. Mindennek tetejébe még azt is szigorúan korlátozzák, hogy mennyi időt tölthetnek itt. Természetesen, sok ember szeretne idejönni, annak reményében, hogy szállást és munkát talál. Még sosem voltam ott, de nagyon változatos és mozgalmas helynek tűnik. A bűnözés is elég nagy. A Nyugati Blokk lakosságának nagy részét a javítóintézeti VC-k teszik ki. A javítóintézetben a büntetés hosszúságát meghatározza az életkor, a bűntett súlyossága és az, hogy büntetett előéletű-e az illető. A büntetés minimum egy év, de akár életfogytiglan is lehet. Halálbüntetés nincs. Egy bizonyos értelemben, a Nyugati Blokk a bűn kikötője. Az erőd szerepe, hogy megakadályozza mindennemű bűn bejutását a városba.
Most pedig egy VC-t kísértek a Nyugati Blokkból a Hatos Zónába. Hova és milyen célból…?

Nezumi az ágyba csúszott.

“Valahová a Hold Csepp közelébe.”

“A város központjába!”

Meglepődtem.

“Miért vittek téged a város központjába?”

“Nem mondom meg. Jobb, ha nem tudod.”

“Miért?”

“Fáradt vagyok. Hagynál végre aludni?”

“Úgy érted, nem mondhatod meg?”

“El tudsz valamit felejteni azután, hogy hallottad? Képes leszel úgy tenni, mintha sosem hallottad volna? Tudsz némát játszani? Lehetsz akármilyen okos, erre csak a felnőttek képesek.”

“Lehet, de …”

“Akkor ne kérdezd! Cserébe én sem szólok semmit arról.”

“Hö? Miről?”

“Arról, amikor kikiabáltál az ablakon.”

Rám nézett. Az arcom égett.

“Megijesztettél. Éppen bemásztam a kertbe és próbáltam kitalálni, hogy mit tegyek, mikor kidugtad a fejed az ablakon...”

“Várj egy pillanatot!”

“...szóval elmentem megnézni, hogy mit csinálsz, erre megint rám ijesztettél, mikor el kezdtél kiabálni. Látni egy embert, miközben ilyen fejet vág és üvöltözik…”

“Kuss legyen!”

Nezumira ugrottam, de egy párnán landoltam. Hihetetlenül gyorsan rám vetette magát és kiterítette a kezem. A testem félig kicsavarodott. A hátam fölé terpeszkedett, miközben a kezeimet egy kézzel összefogta. A mellkasomat szorosan a lábai közzé fogta. A lábujjaim kezdtek elzsibbadni. Élénken éreztem. Olyan erősen nyomott az ágyhoz, nemhogy mozdulni, de még egy aprócska ellenállást mutatni sem tudtam. Nezumi megforgatta a kanalat a szabad kezével, és a nyakamhoz szorította.

“Ha ez egy kés lenne …”

Felém hajolt és a fülembe suttogott.

“…már halott lennél.”

Az izmok a torkomban összerándultak, de elkápráztatott.

“Azta! Hogy csinálod ezt?”

“Mit?”

“Hogy tudsz valakit ilyen egyszerűen hatástalanítani? Nyomás pontok?”

A lenyomó erő megszűnt. Abban a pillanatban Nezumi teste felpúposodott. Reszketett a röhögéstől.

“Vicces vagy. Igazán vicces! Maga a megtestesült naivitás!”

Átkaroltam Nezumi hátát, és a tenyerem megakadt az inge alatt. Forró. A bőre forró és izzadt volt.

“Ez nem jó… Lázad van. Be kéne venned az antibiotikumokat.”

“Ne aggódj… Csak aludni akarok.”

“Csak gyengébb leszel, ha a lázad nem megy lejjebb. Szinte égsz.”

“Te is elég meleg vagy.”- suttogta halkan Nezumi, ahogy egy mély lélegzetet vett.

“Az emberek melegek, mikor élnek.”

Akkor elaludt. És mielőtt észrevettem volna, én is elaludtam, tartva a láztól égő testét.

A következő reggelen, Nezumi eltűnt. A kockás ing, a törölköző, és az elsősegélyes doboz vele együtt tűnt el.



Vége az első fejezetnek.

No.6: 1. fejezet, 7. rész

1. fejezet, 7. rész

Leültem a kanapéra a nappaliban. Anya a falba épített LCD panelt nézte. A képernyőre mutatott, mikor észrevett engem. Egy hosszú, egyenes hajú bemondónő olvasta fel a Chronos lakosságának szóló felhívást.

Egy fogoly megszökött a javítóintézetből a Nyugati Blokkban. Chronostól nem messze nyomát vesztették. Ahogy a tájfun közeledett az egész körzetet kijárási tilalom alá vették. Ma este tilos a kijárás, speciális esetek kivételével.

Egér arca tűnt fel a képernyőn. A képe alatt piros betűk díszelegtek: VC103221.

“VC…”

Ettem egy szeletet a cseresznyés tortából, ami az asztalon hevert. Anya mindig ilyen tortát süt a szülinapomra, amióta apa egy cseresznye tortával állított haza a születésem napján.
Anya szerint apát sem a pénz, sem a nők nem érdekelték, viszont annál jobban szerette az alkoholt. Eléggé reménytelen embernek hangzik. A három cseresznye torta, amit részegen hozott, nagyon finom volt. Le merném fogadni, hogy anyának azóta is eszébe jut minden szeptember 7-én. A szüleim a tortaevés után két hónappal elváltak, így szerencsére semmit sem tudok az alkoholista apámról. Igazából ez sosem okozott nekem problémát. Mióta megkaptam a top rangot, anya és én tökéletesen biztonságos életet élünk ebben a kényelmes chronosi házban, ellátva mindenféle csúcs dologgal. Semmi gondunk sincs.

“A riasztó a kertben még mindig ki van kapcsolva, de nem baj.”

Anya lassan felállt. Eléggé meghízott mostanában és a teste is eltunyult.

“Úgyis vacak lenne. Ha egy macska bemászna a kerítésen, a riasztó megszólalna, és az ügyosztály kijönne megnézni, hogy minden rendben van-e. Milyen vacak lenne!”

Anya sokszor használja a „milyen vacak” kifejezést, főleg ha a felszedett kilóiról van szó.

“Mindenesetre nagyon fiatal. Kíváncsi vagyok, mit csinálhat egy VC-vel a testében..”

VC. Egy V-chip. A Violence Chip rövidítése. Régen ez egy szilícium chip neve volt, amit Amerikában a tévékben arra használtak, hogy korlátozzák az adás bizonyos fajtáit. Ha feltelepítetted a tévédbe, elkerülhetted az erőszakos jeleneteket. Ha jól emlékszem, a nevét az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságtól kapta, 1996-ban.

De a Hatos Zónában a VC valami sokkal komolyabb dolog. Az emberek, akiket gyilkosságért, gyilkossági kísérletért, rablásért vagy bántalmazásért elítélnek, kapnak egy chipet, amit a bőrük alá juttatnak. Ezen keresztül a számítógép be tudja mérni az elítéltek tartózkodási helyét, fizikai erőnlétét és érzelmi állapotát. A VC a köznyelvi rövidítése annak a személynek, aki valami förtelmes bűnt követett el.

– Vajon miért kaphatott VC-t?

Ha a chip még benne van, a kereső rendszer egyszerűen be tudja azonosítani a tartózkodási helyét. Képesek elkapni anélkül, hogy értesítenék a városlakókat. De ha már ilyen messze mentek, hogy nyilvános bejelentést tettek és kijárási tilalmat hirdettek, bizonyára nem tudják, hogy hol van.

– Talán a lőtt sebet is ők… nem, az nem lehet.

Az volt az első alkalom, hogy lőtt sebet láttam emberi húsban, de azt biztosra vettem, hogy távolról ejtették. Ha ki próbálta volna szedni a vállából a chipet, az inkább egy komoly égési sérüléshez hasonlított volna. Rosszabbul nézett volna ki annál, amit én láttam.

“Ahhoz képest, hogy születésnapod van, elég unalmas ez a nap, nem?”

Anya felsóhajtott, miközben petrezselymet hintett a párolt húsra az asztalnál ülve. Az utóbbi időben kialakított egy szokást, miszerint „unalmasnak” nevez mindenfélét.

Anyu és én nagyon hasonlítunk. Mindketten idegesek és szociálisan alkalmatlanok vagyunk. A körülöttünk lévők mind átlagos, jelentéktelen emberek. Az osztálytársaim és a körzet lakói csendesek, intellektuálisak, jól neveltek. Senkit sem ért szóbeli vagy fizikai bántalmazás. Nincsenek furcsa vagy nem idevaló személyek. Mindenkinek lehetősége van rá, hogy vigyázzon az egészségére, szóval az anyuhoz hasonló, kicsit nehezebb emberek ritkák. Ebben a világban, ahol mindenki élvezi az állandó nyugalmat, ahol anya hízni kezdett és mindent unalmasnak meg vacaknak tart, óvatos lettem azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánok másokkal.

Törd szét!
Pusztítsd el!
Mit pusztítsak el?
Mindent.
Mindent?


A kanál kiesett a kezemből.

“Mi a baj? Zavarban vagy.”

Anya rám nézett. Kerek arcán hirtelen mosoly tűnt fel.

“Micsoda ritka látvány! Te, zavarban! Hozzak neked egy másik kanalat?”

“Nem kell, jó lesz ez.”

Az arcomra erőszakoltam egy kényszeredett mosolyt. A szívem olyan gyorsan vert, hogy már fájt. Egy húzásra megittam az egész pohár ásványvizemet.

Lőtt seb, vér, VC, szürke szemek, mi a franc mindez? Ezek a dolgok nem fordulhattak elő a világomban eddig a napig. Miért csöppentek az életembe ilyen váratlanul és hirtelen?

Volt egy előérzetem. Egy érzés, hogy valami nagy dolod fog történni. Mint ahogy egy vírus beszivárog egy sejtbe és megváltoztatja vagy elpusztítja, talán ez a betolakodó épp úgy fogja megváltoztatni vagy elpusztítani a világomat.

“Shion? Mondd meg őszintén, mi folyik itt!”

Ezúttal anya komolyan nézett rám.

“Sajnálom, anya. Aggódom a beszámolóm miatt, szóval a szobámban fogok enni.”

Hazudtam neki és felálltam.

2011. november 1., kedd

Ezek a buta előítéletek...

Mivel volt egy kis időm, belekezdtem a fikablogok (értsd: Napiszar, Netszar, Agyiszint, Puruttya) nézegetésébe, abban a reményben, hátha találok valami vadbarmot, akinek aztán megtalálhatom a blogját és jókat röhöghetek. A rajok nem nagyon írnak blogot, így maradtak a régi emo sztárok. A meleg Scene csávótól hányingerem van, szóval az kihúzva. MatthewQrvával ugyanez a helyzet. Katasztrófa Kenny-ről nem mondok semmit, mert szemmel láthatóan megkomolyodott, és nagyjából a zenei ízlésével is ki vagyok békülve.
Tehát maradt Deviáns Krissz. A régi képeit látva, egy divatbolond, bunkó hülyegyereknek néztem, mint amilyenek az emo fiúk szoktak lenni úgy általában. Régebbről tudtam, hogy blogol és már visszafolytott röhögéssel írtam be a nickjét a keresőbe, gondolván, hogy most nagyon jól fogok szórakozni. Mikor rákattintottam a linkre, meglepett, amit láttam. Ez bizony nem egy IQ-ninja partynaplója volt, hanem egy intelligens fiatalember blogja, aki normálisan le tudja írni az amúgy teljesen ésszerű és jogos véleményét akármivel kapcsolatban. Ezt látván, nem igazán értem, hogy ez a fiú mivel érdemelte ki a sok fikázó kommentet és a negatív reklámot. 
Ennek köszönhetően rájöttem, hogy nem kéne egyből lenéznem a magukat gátlástalanul mutogató emo/scene fiúcskákat, -még ha undorítónak és éretlennek is tartom, amit csinálnak-mert nem tudhatom, miért teszik.