2011. december 28., szerda

Éves értékelés

Mivel vészesen közeledik az évvége, én is írok egy kis összefoglalót arról, amit eddig csináltam. Azt nem hiszem, hogy a jövővel kapcsolatos terveimet meg fogom itt fogalmazni, mert olyanok egyenlőre még fel sem merültek bennem. Valószínűleg nem is fognak.
Úgy döntöttem, - a gyenge memóriámra való tekintettel- témák szerint próbálom egybesűríteni az évet. Hát akkor csapjunk bele a lecsóba!^^
Blog:
Ez év nyarán, pontosabban augusztus 2-án kezdtem el blogolni. Unaloműzés céljából vágtam bele. Ezt a jellegét ma is őrzi: konkrét célja nincs.
Először inkább személyes jellegű bejegyzéseket posztoltam, majd rádöbbentem, hogy erre a kutya sem kíváncsi -magamat is beleértve. (Igen, még én is unalmasnak tartom az életemet, nemhogy egy idegen.) Ezután kezdtem el dA-s tehetségeket bemutatni, amit a mai napig hasznosnak tartok, ugyanis a régebben leírt elérhetőségeik segítségével most is könnyen nyomon követhetem a művészek munkáját. Időközben nekiálltam a No.6 regény fordításának. És most tartok ott, hogy inkább animék bemutatásával illetve velük kapcsolatos képekkel foglalkozom. Perpillanat ez köt le a legjobban.

Lelkiállapotom:

Mint minden évben, idén is voltak hangulatváltozásaim, csak ritkábban. Úgy vélem, még mindig nem forrt ki a személyiségem. Nem kezdek bele semmiféle fejtegetésbe, ez ugyanis nem varázslat. Kamasz vagyok, most fejlődik ki a jellemem. Teljes mértékben értem, hogy min megyek keresztül. Nem keresek bűnösöket, akik a lelkiállapotomat befolyásolják. Ha egy abszolút ingerszegény környezetben élném az életem, akkor is megingna néha a magabiztosságom, ez az időszak erről szól. Fölösleges állandóan nyafogni, önsajnáltatásba kezdeni és másokat okolni, drágáim.^^

Manga/anime:
Az idei szezon nem volt túl változatos, de így is fel lehetett fedezni néhány üde színfoltot.
Mint mindig, a 2011-es évben is uralkodó "műfaj" volt az ecchi és a mahou shoujo. Ennek nem kifejezetten örültem. Nem hinném, hogy a pedofil japánokon és a trollokon kívül valaki nézné ezeket a sorozatokat. Gyerekeknek nem való, normál felnőttek bizarrnak tartják. Igaz, a kamaszok márcsak poénból is megnézik, de ez nem azt jelenti, hogy értékük is van. Egy rakás jó manga létezik, ami mind a grafika, mind a történetvezetés szempontjából toppon van. Biztosra veszem, hogy ha ezekből készítenének animét, ugyanennyi lenne a bevétel, és mindemellett értéket is teremtenének. Na de ezt most hagyjuk.
Tehát a téli szezon (leg)jobbjai a teljesség igénye nélkül:
- Kimi ni Todoke: Előbb a mangát olvastam el, így az anime már nem fogott meg annyira, de az aranyos történet és a szimpatikus főhősnő miatt érdemes végignézni.
- Gosick: Szintén a mangát olvastam először, sokmindent hiányoltam az animéből, de a bájos grafika kárpótolt.
Amit meg akarok nézni:
- Level E: Felkeltette a figyelmem a bishuális űrlény. Persze, már előre tudom, hogy valami nem stimmel vele, de azért érdekel.
- Wandering Son: Szép grafika, gyerekek és nemcsere (de nem a perverz fajta).
- Starry Sky: Túlzottan bishounen. Lehet, hogy meg fogom bánni, mert ez bizony a történet rovására fog menni.
Tavasszal nem igazán találtam az ízlésemnek megfelelő darabot.
Talán az Ao no Exorcist és a Sekai-ichi Hatsukoi volt az, ami érdekelt.
A nyár már jobban sikerült.
Itt a No.6 vitt mindent. Továbbá meg szeretném nézni a Dantalian no Shoka-t, a Natsume Yuujin-Chou-t és a Ikoku Meiro no Croisée-t.
Ősszel pedig az Un-Go és a Kimi to Boku volt a biztos befutó.

Hát nekem kb. ennyi volt az idei év. Nincs semmi változás. A suli sem egy túl érdekfeszítő téma. Szóval... Azt hiszem, ennyivel le is zárom ezt a bejegyzést. :)

2011. december 17., szombat

Meh~ El vagyok maradva. T.T

Most jutott eszembe, hogy valamikor fordítottam Gosick mangát. Hát ezzel jól lemaradtam. Kb. mint a No roku-val. >.< Még mindig a 2. fejezetnél tartok mindkettővel. 
Itt egy oldal a Gosick 2. fejezetéből, vigaszdíjul.
No.6 meg majd lesz... valamikor... :D

2011. december 8., csütörtök

Hú, de régen írtam!

Hello, mindenki! Sajnálom, hogy mostanában nincs semmi, de se energiám, se időm nincs ilyesmire. Összefoglalom, hogy mi minden történt ez idő alatt.
- Semmi. Unalom. Fáradtság.
- Újból belekezdtem a Mononokéba. Lehet, hogy nem kellett volna. O__O Most rémálmaim lesznek. De ezúttal akkor is végignézem a "füves" csávó miatt! X3
- FRICIKE MÉG MINDIG CUKI! :3 Ja, és szereti a szotyit.
- Megtanultam, hogy sose szóljuk le Kalányos Rafael-t, a kolompár kakast, akit minden freakin' english lesson előtt felrajzolnak a táblára, mert az osztályunk gyermeteg lelkű hányada a sz*rt is kioltja belőlünk. :'D
- Azt is megtanultam, hogy ne dobáljuk Bobby-t egy narancssárga, agy alakú labdával, mert a termoszát baseball ütőnek használva könnyű szerrel kivédi a támadást. XD Lektoros angol órák rulz~♥

2011. november 27., vasárnap

Megint értelmetlen dolgokat hozok~ :D

Mivel jó ideje nincs poszt, így újból külföldi blogokról nyúltam le a számomra legviccesebb képeket. Tudom, ritka gyenge. Pont ezért hoztam zenét is, hátha feldobja. :D
Mostanában nagyon szeretem ezt a dalt. Igaz, hogy a No.6 openingjét is ez az előadó csinálta és elég vacak lett, de ez a dal már sokkal jobb.






weeaboobies:  uwagoto:  WEEABOO…shame…  where are people finding these pictures of my every day life




2011. november 12., szombat

Egy másik Kimi to Boku

Miközben Kimi to Boku-s képeket keresgéltem, rátaláltam egy live-action mozira ugyanezzel a címmel. Ez egy 45 perces, 2011 májusában kiadott film, amelynek alapja egy flash animáció. Egy fiúról és talált macskájáról szól. A sztori rendkívül aranyos, de egyben szomorú is. A végén kicsit el is pityeredtem. :'(

Mivel nagyon rövid, így nem is érdemes ismertetőt írni róla, inkább belinkelem magát a filmet.


Semmi komoly

Ma ne számítsatok semmi érdekfeszítőre, csak egy rakás Shun-os giffel hülyülök.^^ Mutatok is párat. Imádom ezt a srácot. X3

Egyem a szívét! Hogy kiakadt...! X'D



És egy macsekos ráadás:

2011. november 6., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 8. rész (Fejezet vége)

1. fejezet, 8. rész

“Ne kapcsold fel a villanyt!”- mondta, mikor beléptem a szobába.

Utálom a sötétet, így általában égve hagyom a lámpát. Most teljesen sötét volt.

“De nem látok semmit.”

“Az egy jó dolog.”

Nem tudok mozogni, ha nem látok. Lefagyva álltam a tányérral a kezemben, amin a torta és a párolt hús volt.

“Jó illata van.”

“Párolt hús és cseresznye torta.”

Hallottam, ahogy fütyült a sötétben.

“Kérsz belőle?”

“Persze!”

“A sötétben?”

“Persze.”

Elkezdtem lassan sétálni. Hallottam, ahogy nevet egy picit.

“A saját szobádban nem tudsz kényelmesen mozogni?”

“Sajnálom, de nem vagyok egy éjszakai bagoly. Te látsz a sötétben?”

“Végül is egér vagyok. Természetes, hogy éjszakai életmódot élek.”

“VC103221.”

Nezumiba belefagyott a szó.

“Benne voltál a TV-ben. Híres vagy!”

“Heheh. Az igazság jobb ennél. Ó, ez a torta nagyon jó!”

Leültem az ágyra, és ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez, láttam Nezumit.

“Elmenekültél?”

“Persze.”

“Mi van a chippel?”

“Még bennem van.”

“Ki fogod venni?”

“Még egy beavatkozás? Hagyj már!”

“De…”

“Rendben lesz. Amúgy sem működik.”

“Hogy érted?”

“A VC csak egy játék. Könnyű tönkretenni.”

“A VC csak egy játék?”

“Csak egy játékszer. Igazából ez az egész város olyan, mint egy játék. Csak egy olcsó játékszer, ami jól néz ki.

Nezumi végzett az evéssel. Jóllakottan sóhajtott.

“Szóval, biztos vagy benne, hogy el tudsz menekülni ebből a szigorúan őrzött városból?”

“Persze.”

“Az embereket, akik nem hivatalos lakói a városnak, birtokháborítónak címkézik, és szigorúan odafigyelnek rájuk. A rendszer az egész város behálózza.”

“Nem hinném, hogy így van. A rendszer, amit te annyira tökéletesnek hiszel, nem mindenhol látja el a feladatát. Tele van lyukakkal.”

“Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?”

“Mert nem vagyok a rendszer része, mint ahogy te és az emberek vagytok. Mivel te pontosan beleillesz ebbe a rendszerbe, azt hiszed erről a hamis, lyukakkal tarkított városról, hogy ez az utópia. Én így látom.”

“Én nem így gondolom.”

“Mit?”

“Nem hiszem, hogy ez lenne az utópia.”

Ezek a szavak csak úgy kicsúsztak. Nezumi elhallgatott. Csak sötétség volt előttem. Semmi jele nem volt a jelenlétének. Most értettem meg, hogy ő valóban egy egér. Egy apró, éjjeli állat, ami meglapul a sötétben.

“Fura vagy.”- mondta még csendesebb hangon, mint azelőtt.

“Valóban.”

“Fura vagy. Egy szuper elit sosem mondana ilyet. Nem kerülnél bajba, ha a város hivatala megtudná?”

“De. Komoly bajba.”

“Egy szökésben lévő VC-t rejtegetsz és nem értesítetted a hatóságokat. Ez mind bajba kever téged. Ne haragudj, hogy belekevertelek.”

“Semmi baj.”

Teljesen hirtelen megfogta a karom. Vékony ujjait belém mélyesztette.

“Biztosan rendben van? Semmi közöm hozzá, hogy mi történik veled, de zavar, ha valami olyat tettem, amivel elrontottam az életedet. Bűnösnek érzem magam…”

“Erős kötelességtudatod van.”

“Anyukám arra tanított, hogy ne keverjek embereket bajba.”

“Szóval elmész?”

“Nem akarok. Fáradt vagyok, és hurrikán van odakint. Most, hogy végre van egy ágyam, azt hiszem, itt fogok aludni.”

“Álszent.”

“Apukám pedig arra tanított, hogy mindennek meg van az ideje és a helye.”

“Úgy tűnik, jó apád volt.”

Elengedte a karom..

“Örülök, hogy ilyen gyagyás vagy.”- suttogta Nezumi.

“Nezumi!”

“Igen?”

“Hogyan kerültél Chronosba?”

“Az bizalmas.”

“Egy javítóintézetből szöktél a városba? Lehetséges ez?”

“Persze, hogy az. De nem magamtól settenkedtem a Hatos Zónába, hanem úgy hoztak be. Pedig nem akartam.”

“Behoztak?”

“Ja. Méghozzá kísérettel.”

“Kísérettel! Hova vittek?”

A Nyugati Blokkban van a javítóintézet, amit erősen őriznek. A hivatal, ami a Hatos Zónába való belépési engedélyeket kezeli, ott van. Azoknak az embereknek egyszerű, akik speciális engedélyt kaptak a város vezetőségétől, de akiknek nincs, azoknak az igénylés beadása után minimum egy hónapot kell várniuk az engedélyre, amit a kérelmezők kevesebb, mint tíz százaléka kap meg. Mindennek tetejébe még azt is szigorúan korlátozzák, hogy mennyi időt tölthetnek itt. Természetesen, sok ember szeretne idejönni, annak reményében, hogy szállást és munkát talál. Még sosem voltam ott, de nagyon változatos és mozgalmas helynek tűnik. A bűnözés is elég nagy. A Nyugati Blokk lakosságának nagy részét a javítóintézeti VC-k teszik ki. A javítóintézetben a büntetés hosszúságát meghatározza az életkor, a bűntett súlyossága és az, hogy büntetett előéletű-e az illető. A büntetés minimum egy év, de akár életfogytiglan is lehet. Halálbüntetés nincs. Egy bizonyos értelemben, a Nyugati Blokk a bűn kikötője. Az erőd szerepe, hogy megakadályozza mindennemű bűn bejutását a városba.
Most pedig egy VC-t kísértek a Nyugati Blokkból a Hatos Zónába. Hova és milyen célból…?

Nezumi az ágyba csúszott.

“Valahová a Hold Csepp közelébe.”

“A város központjába!”

Meglepődtem.

“Miért vittek téged a város központjába?”

“Nem mondom meg. Jobb, ha nem tudod.”

“Miért?”

“Fáradt vagyok. Hagynál végre aludni?”

“Úgy érted, nem mondhatod meg?”

“El tudsz valamit felejteni azután, hogy hallottad? Képes leszel úgy tenni, mintha sosem hallottad volna? Tudsz némát játszani? Lehetsz akármilyen okos, erre csak a felnőttek képesek.”

“Lehet, de …”

“Akkor ne kérdezd! Cserébe én sem szólok semmit arról.”

“Hö? Miről?”

“Arról, amikor kikiabáltál az ablakon.”

Rám nézett. Az arcom égett.

“Megijesztettél. Éppen bemásztam a kertbe és próbáltam kitalálni, hogy mit tegyek, mikor kidugtad a fejed az ablakon...”

“Várj egy pillanatot!”

“...szóval elmentem megnézni, hogy mit csinálsz, erre megint rám ijesztettél, mikor el kezdtél kiabálni. Látni egy embert, miközben ilyen fejet vág és üvöltözik…”

“Kuss legyen!”

Nezumira ugrottam, de egy párnán landoltam. Hihetetlenül gyorsan rám vetette magát és kiterítette a kezem. A testem félig kicsavarodott. A hátam fölé terpeszkedett, miközben a kezeimet egy kézzel összefogta. A mellkasomat szorosan a lábai közzé fogta. A lábujjaim kezdtek elzsibbadni. Élénken éreztem. Olyan erősen nyomott az ágyhoz, nemhogy mozdulni, de még egy aprócska ellenállást mutatni sem tudtam. Nezumi megforgatta a kanalat a szabad kezével, és a nyakamhoz szorította.

“Ha ez egy kés lenne …”

Felém hajolt és a fülembe suttogott.

“…már halott lennél.”

Az izmok a torkomban összerándultak, de elkápráztatott.

“Azta! Hogy csinálod ezt?”

“Mit?”

“Hogy tudsz valakit ilyen egyszerűen hatástalanítani? Nyomás pontok?”

A lenyomó erő megszűnt. Abban a pillanatban Nezumi teste felpúposodott. Reszketett a röhögéstől.

“Vicces vagy. Igazán vicces! Maga a megtestesült naivitás!”

Átkaroltam Nezumi hátát, és a tenyerem megakadt az inge alatt. Forró. A bőre forró és izzadt volt.

“Ez nem jó… Lázad van. Be kéne venned az antibiotikumokat.”

“Ne aggódj… Csak aludni akarok.”

“Csak gyengébb leszel, ha a lázad nem megy lejjebb. Szinte égsz.”

“Te is elég meleg vagy.”- suttogta halkan Nezumi, ahogy egy mély lélegzetet vett.

“Az emberek melegek, mikor élnek.”

Akkor elaludt. És mielőtt észrevettem volna, én is elaludtam, tartva a láztól égő testét.

A következő reggelen, Nezumi eltűnt. A kockás ing, a törölköző, és az elsősegélyes doboz vele együtt tűnt el.



Vége az első fejezetnek.

No.6: 1. fejezet, 7. rész

1. fejezet, 7. rész

Leültem a kanapéra a nappaliban. Anya a falba épített LCD panelt nézte. A képernyőre mutatott, mikor észrevett engem. Egy hosszú, egyenes hajú bemondónő olvasta fel a Chronos lakosságának szóló felhívást.

Egy fogoly megszökött a javítóintézetből a Nyugati Blokkban. Chronostól nem messze nyomát vesztették. Ahogy a tájfun közeledett az egész körzetet kijárási tilalom alá vették. Ma este tilos a kijárás, speciális esetek kivételével.

Egér arca tűnt fel a képernyőn. A képe alatt piros betűk díszelegtek: VC103221.

“VC…”

Ettem egy szeletet a cseresznyés tortából, ami az asztalon hevert. Anya mindig ilyen tortát süt a szülinapomra, amióta apa egy cseresznye tortával állított haza a születésem napján.
Anya szerint apát sem a pénz, sem a nők nem érdekelték, viszont annál jobban szerette az alkoholt. Eléggé reménytelen embernek hangzik. A három cseresznye torta, amit részegen hozott, nagyon finom volt. Le merném fogadni, hogy anyának azóta is eszébe jut minden szeptember 7-én. A szüleim a tortaevés után két hónappal elváltak, így szerencsére semmit sem tudok az alkoholista apámról. Igazából ez sosem okozott nekem problémát. Mióta megkaptam a top rangot, anya és én tökéletesen biztonságos életet élünk ebben a kényelmes chronosi házban, ellátva mindenféle csúcs dologgal. Semmi gondunk sincs.

“A riasztó a kertben még mindig ki van kapcsolva, de nem baj.”

Anya lassan felállt. Eléggé meghízott mostanában és a teste is eltunyult.

“Úgyis vacak lenne. Ha egy macska bemászna a kerítésen, a riasztó megszólalna, és az ügyosztály kijönne megnézni, hogy minden rendben van-e. Milyen vacak lenne!”

Anya sokszor használja a „milyen vacak” kifejezést, főleg ha a felszedett kilóiról van szó.

“Mindenesetre nagyon fiatal. Kíváncsi vagyok, mit csinálhat egy VC-vel a testében..”

VC. Egy V-chip. A Violence Chip rövidítése. Régen ez egy szilícium chip neve volt, amit Amerikában a tévékben arra használtak, hogy korlátozzák az adás bizonyos fajtáit. Ha feltelepítetted a tévédbe, elkerülhetted az erőszakos jeleneteket. Ha jól emlékszem, a nevét az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságtól kapta, 1996-ban.

De a Hatos Zónában a VC valami sokkal komolyabb dolog. Az emberek, akiket gyilkosságért, gyilkossági kísérletért, rablásért vagy bántalmazásért elítélnek, kapnak egy chipet, amit a bőrük alá juttatnak. Ezen keresztül a számítógép be tudja mérni az elítéltek tartózkodási helyét, fizikai erőnlétét és érzelmi állapotát. A VC a köznyelvi rövidítése annak a személynek, aki valami förtelmes bűnt követett el.

– Vajon miért kaphatott VC-t?

Ha a chip még benne van, a kereső rendszer egyszerűen be tudja azonosítani a tartózkodási helyét. Képesek elkapni anélkül, hogy értesítenék a városlakókat. De ha már ilyen messze mentek, hogy nyilvános bejelentést tettek és kijárási tilalmat hirdettek, bizonyára nem tudják, hogy hol van.

– Talán a lőtt sebet is ők… nem, az nem lehet.

Az volt az első alkalom, hogy lőtt sebet láttam emberi húsban, de azt biztosra vettem, hogy távolról ejtették. Ha ki próbálta volna szedni a vállából a chipet, az inkább egy komoly égési sérüléshez hasonlított volna. Rosszabbul nézett volna ki annál, amit én láttam.

“Ahhoz képest, hogy születésnapod van, elég unalmas ez a nap, nem?”

Anya felsóhajtott, miközben petrezselymet hintett a párolt húsra az asztalnál ülve. Az utóbbi időben kialakított egy szokást, miszerint „unalmasnak” nevez mindenfélét.

Anyu és én nagyon hasonlítunk. Mindketten idegesek és szociálisan alkalmatlanok vagyunk. A körülöttünk lévők mind átlagos, jelentéktelen emberek. Az osztálytársaim és a körzet lakói csendesek, intellektuálisak, jól neveltek. Senkit sem ért szóbeli vagy fizikai bántalmazás. Nincsenek furcsa vagy nem idevaló személyek. Mindenkinek lehetősége van rá, hogy vigyázzon az egészségére, szóval az anyuhoz hasonló, kicsit nehezebb emberek ritkák. Ebben a világban, ahol mindenki élvezi az állandó nyugalmat, ahol anya hízni kezdett és mindent unalmasnak meg vacaknak tart, óvatos lettem azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánok másokkal.

Törd szét!
Pusztítsd el!
Mit pusztítsak el?
Mindent.
Mindent?


A kanál kiesett a kezemből.

“Mi a baj? Zavarban vagy.”

Anya rám nézett. Kerek arcán hirtelen mosoly tűnt fel.

“Micsoda ritka látvány! Te, zavarban! Hozzak neked egy másik kanalat?”

“Nem kell, jó lesz ez.”

Az arcomra erőszakoltam egy kényszeredett mosolyt. A szívem olyan gyorsan vert, hogy már fájt. Egy húzásra megittam az egész pohár ásványvizemet.

Lőtt seb, vér, VC, szürke szemek, mi a franc mindez? Ezek a dolgok nem fordulhattak elő a világomban eddig a napig. Miért csöppentek az életembe ilyen váratlanul és hirtelen?

Volt egy előérzetem. Egy érzés, hogy valami nagy dolod fog történni. Mint ahogy egy vírus beszivárog egy sejtbe és megváltoztatja vagy elpusztítja, talán ez a betolakodó épp úgy fogja megváltoztatni vagy elpusztítani a világomat.

“Shion? Mondd meg őszintén, mi folyik itt!”

Ezúttal anya komolyan nézett rám.

“Sajnálom, anya. Aggódom a beszámolóm miatt, szóval a szobámban fogok enni.”

Hazudtam neki és felálltam.

2011. november 1., kedd

Ezek a buta előítéletek...

Mivel volt egy kis időm, belekezdtem a fikablogok (értsd: Napiszar, Netszar, Agyiszint, Puruttya) nézegetésébe, abban a reményben, hátha találok valami vadbarmot, akinek aztán megtalálhatom a blogját és jókat röhöghetek. A rajok nem nagyon írnak blogot, így maradtak a régi emo sztárok. A meleg Scene csávótól hányingerem van, szóval az kihúzva. MatthewQrvával ugyanez a helyzet. Katasztrófa Kenny-ről nem mondok semmit, mert szemmel láthatóan megkomolyodott, és nagyjából a zenei ízlésével is ki vagyok békülve.
Tehát maradt Deviáns Krissz. A régi képeit látva, egy divatbolond, bunkó hülyegyereknek néztem, mint amilyenek az emo fiúk szoktak lenni úgy általában. Régebbről tudtam, hogy blogol és már visszafolytott röhögéssel írtam be a nickjét a keresőbe, gondolván, hogy most nagyon jól fogok szórakozni. Mikor rákattintottam a linkre, meglepett, amit láttam. Ez bizony nem egy IQ-ninja partynaplója volt, hanem egy intelligens fiatalember blogja, aki normálisan le tudja írni az amúgy teljesen ésszerű és jogos véleményét akármivel kapcsolatban. Ezt látván, nem igazán értem, hogy ez a fiú mivel érdemelte ki a sok fikázó kommentet és a negatív reklámot. 
Ennek köszönhetően rájöttem, hogy nem kéne egyből lenéznem a magukat gátlástalanul mutogató emo/scene fiúcskákat, -még ha undorítónak és éretlennek is tartom, amit csinálnak-mert nem tudhatom, miért teszik.

2011. október 24., hétfő

Akeli

Mai alanyom Akeli (dA: http://akeli.deviantart.com), aki gyönyörű nagymacskáival vett le a lábamról. Először egy képregény oldalt láttam tőle. Mivel annyira bájos és szépen kidolgozott volt, kíváncsivá tett. Kiderült, hogy ez a "Guardians" (http://www.sirist.com/guardians/) című graphic novel-jéből származott. Ahogy olvasgattam, egyből eszembe jutottak kedvenc gyerekkori meséim: Az oroszlánkirály (nagymacskák), a Baltó (színek és farkasok) és a Szilaj (háttér).


2011. október 23., vasárnap

Mahou shounen homigyerókkal a főszerepben?! Omg no~ X3


Legutóbb bizarrnak neveztem a Kimi to Boku-t a random macskák miatt. Ezt most visszavonom. A bizarrság nem itt kezdődik. Láttam már rakásnyi tentacle-hentai szörnyűséget; modern, vérengzős, fanservice-orientált mahou shoujot vagy éppen hard-yaoit, de ilyet még nem. 
Ez már olyan szinten gagyi, hogy muszáj tovább nézni. Miről is beszélek? Nemmásról, mint a Goulart Knights-ról.

Amink van: 4 harisnyatartós fiú, akik bátran harcolnak a gonosz ellen a hátukból/mellkasukból/nyakukból kihúzott fegyverekkel, miközben bájosan lebeg a szoknyájuk.^^ 
Természetesen megvannak a tipikus jellemek is, mert ugye nem anime az anime klisék nélkül. Itt van a szemüveges okostojás; a perverz bishi; a visszafogott, kedves fiú és a kihagyhatatlan, kislánynak öltözött uke (aki egyébként kopra Shion). 
Ja, és van egy jelenet, ami különösen megragadta a fantáziám:

Áháháhá~ Rossz az, aki rosszra gondol, de én arra gondolok~ 

2011. október 18., kedd

Kimi to Boku wtf, avagy miért büntet az ég ezekkel a macskákkal?

Ahogy megláttam a posztert, felcsillant a szemem... Mikor megnéztem az első részt, ez a fény kihunyt és sok-sok kérdés csücsült be a helyére. Részletezzük:

1.: Kimi to Boku. Te és én. Okééé~ Nálam megnyerte a "2011 legsokatmondóbb címe" díjat. Mennyi ideig tartott ezt kitalálni? o.o
 
2.: Főszereplők: 
- Morc, szemüveges okostojás.
- Undok, életunt ikerpár.
- Segítőkész, túlbuzgó uke.
- Nyakbaugrós, alacsony, szőke fiú.
Mindenki kék iskolai egyenruhában. WTF? Ouran look-alike? o.o

3.: RANDOM MACSKÁK 5 PERCENKÉNT. MIÉRT? 

 Mit is mondhatnék? Fura. Felettébb fura. Minden. De mégis van egy kellemes hangulata, amiért úgy érzem, érdemes lesz nézni. Szóval szemmel tartom a sorozatot, még ha pislogok is néha a bizarr hülyeségektől, mint hal a szatyorban.

2011. október 14., péntek

No.6: 1. fejezet, 6. rész

1. fejezet, 6. rész

“Nagyon kényelmes az ágyad.”- suttogta Nezumi, miközben elnyúlt az ágyon.

“Használhatod, de először öltözz át!”

Odalöktem egy tiszta inget, egy törölközőt és egy doboznyi antibiotikumot Nezumi térdéhez. Akkor jött az ötlet, hogy csinálhatnék neki egy kis kakaót. Egy ilyen egyszerű italt simán el tudtam készíteni.

“Ez megfelel az ízlésednek?”

Nezumi felvette a skótkockás inget és felhorkantott.

“Hát… Jobb, mint egy véres, foltos, szakadt ing.”

A kezébe nyomtam egy bögre kakaót. Ez volt az első alkalom, hogy valamicske érzelem nyomát láttam szürke szemeiben. Öröm volt az. Nezumi belekortyolt a kakaójába és azt mormolta, hogy jó volt.

“Ez jó. Sokkal jobb, mint a műtéted.”

“Ne hasonlítgasd a kettőt egymáshoz! Most csináltam először. Mindent összevetve, szerintem jó munkát végeztem.”

“Mindig ilyen vagy?”

“Parancsolsz?”

“Csak így leállítod a biztonsági rendszer olyanokért, mint én? Vagy a tiszta elit minden tagja ennyire naiv lenne?

Egér folytatta az ivást, két kezében a bögrével.

“Ti mind félelem és óvatosság nélkül éltek.”

“Én óvatos vagyok. És igenis félek. Rettegek a veszélyes helyzetektől. Nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem azt, hogy valaki, aki bemászik egy második emeleti ablakon, a város hivatalos lakója legyen.”

“Akkor miért?”

Igen, vajon miért? Miért láttam el egy betolakodó sebét és hoztam neki kakaót? Sosem voltam egy túlzottan hideg szívű ember, de nem hittem volna, hogy egy afféle szent lennék, aki bármit megtenne egy sebesült emberért. Utálom a kellemetlenséget okozó dolgokat. Erre belebotlok egy behatolóba. Ha a hatóságok rájönnek, komoly bajba keveredek. Talán elvesztettem a józan eszem, de akkor…

Találkozott a tekintetünk. Úgy tűnt, mintha mosolyogna egy picit. Egészen olyan volt, mintha tudta volna, hogy min gondolkozom. Mélyen a szemembe nézett.

“Ha tolvaj lennél, már régen kiiktattad volna a biztonsági rendszert. Mindennek tetejében, úgy néztél ki, mint egy kislány és olyan sápadt voltál, hogy azt hittem, mindjárt összeesel. Ezért… Ezért segítettem neked. És…”

...és a szemeid olyan elbűvölő színűek voltak, amilyeneket még soha életemben nem láttam. Ez keltette fel az érdeklődésemet.

“És?”

“És… Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen egy sebet összevarrni.”

Egér vállat vont és befejezte a kakaója szürcsölését. Megtörölte az ajkait a keze hátuljával és fürgén átölelte az ágyneműt.

“Tényleg itt aludhatok?”

“Igen, tényleg.”

“Köszi.”

Ez volt az első alkalom, hogy köszönetet mondott.

2011. október 9., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 5. rész

1. fejezet, 5. rész

Összezárta az ajkait egy aprócskát. Mosolygott.

“Nem vadász volt. Illetve, mégiscsak egy fajta vadász volt. De nem baleset történt.”

“Tudták, hogy ember vagy, mégis lőttek? Ez nem illegális?”

“Nem tom... Rókák helyett emberekre vadásznak. Embervadászat. Igazából nem is bűntett.”

“Mire célzol?”

“Vannak, AKIK vadásznak és vannak, AKIKRE vadásznak...”

“Fogalmam sincs, miről beszélsz.”

“Tudom. Az egy jó dolog. Amúgy, tényleg injekciót akarsz beadni? Neked nem szabadna helyi érzéstelenítőt beadnod, nem?”

“Mindig is szerettem volna valakinek injekciót adni.”

Miután lefertőtlenítettem, beadtam az injekciót 3-szor, a seb körüli területre. Ideges voltam, szóval a kezem remegett egy kicsit, de végül jól sült el a dolog.

“Hát akkor… Most hozok cérnát és…”

“Összevarrod.”

“Így van.”

“Csináltál már ilyet ezelőtt?”

“Nem. Sosem érdekelt az orvostan, szóval nem. De tudom, hogy hogyan helyezkednek el, és hogyan működnek az erek. Láttam róla egy videót.

“Ergo egyáltalán nem értesz hozzá.”

Vettem egy mély lélegzetet, ő közben végig engem bámult. Az ajkai vékonyak és repedezettek voltak. Az arca beesett, a bőre száraz és fakó volt. Akárhogy is nézzük, ez nem egy élő ember arca volt. Úgy nézett ki, mint egy levadászott vad. De a szemei mások voltak. Még ha nem is mutatta ki, hogy mit érez, én tudtam, hogy él. Egy szikrányi élet volt benne. Egészen odáig nem találkoztam ilyen lenyűgöző szempárral. Azok a szemek szüntelenül engem figyeltek.

“Fura vagy.”

“Miért?”

“Még a nevemet sem kérdezted meg.”

“Ó, tényleg. De te sem mondtad meg a nevedet, szóval a te hibád is.”

“Shion vagy, igaz? Az egy virág neve, nem?”

“Aha. Anya szereti a fákat meg a vadvirágokat. És veled mi a helyzet?”

“Nezumi.”

“Tessék?”

“Az a nevem.”

“Nezumi, mint egér… Nem erre számítottam.”

“Nem erre számítottál?”

A szemei nem voltak egeresek. Sokkal elegánsabbak voltak annál. Olyanok voltak, mint az ég pirkadatkor.

Elpirultam. Elszégyelltem magam, hogy ilyen esetlen, költői dolgokra gondolok. Szándékosan hangosan beszéltem, hogy eltereljem erről a figyelmet.

“Rendben, folytassuk!”

Gyerünk! Emlékezz! Mik az erek összevarrásának alapjai? Két… Nem! Három pontban kellene átszúrnom, aztán összevarrni egy öltéssel. Nagyon pontosan kell csinálnom. Ahhoz, hogy sikerüljön az öltés…

Az ujjaim remegtek. Nezumi szótlanul tűrt.

Nagyon ideges voltam, de közben valahogy izgatott is. Olyasvalamit tettem át gyakorlatba, ami azelőtt csak egy darabka információ volt a fejemben. Az izgatottság kellemes fajtája volt ez. Végeztem a varratokkal és egy steril gézlapot raktam a sebre. Az izzadtság csöpögött a homlokomról.

“Nagyszerű.”

Nezumi is izzadt egy picit.

“Tehetséges ujjaim vannak.”

“Nem csak az ujjad, te is ragyogóan teljesítettél. Csak 12 éves vagy, igaz? Nagy eséllyel felvennének bármilyen előkelő intézmény speciális tagozatára már ennyi idősen is.

Ezúttal nem úgy hangzott, mintha piszkálódni akarna. Vagy éppen megdicsérni ez ügyben. Csöndben feltakarítottam a használt gézt és az eszközöket.

10 éve, a 2. évi vizsgán megállapították, hogy különleges intelligenciával rendelkezem. Ha kiemelkedően magas az IQ-d vagy jók a fizikai képességeid, a város remek oktatási lehetőséget biztosít. Általános és alapvető órákat vettem szakértő tanároktól néhány másik gyerekkel egy csúcs osztályteremben, amíg 10 éves nem lettem. Azután mind azon a területen folytattuk tovább tanulmányainkat, amelyben a legjobbak voltunk. Magántanárokat kaptam. A jövőm 2 éves koromban eldőlt volna, hacsak valami őrültség nem történik. Semmi őrült dolognak nem kellett volna történnie.




2011. október 1., szombat

Egy aprócska bejegyzés

Nagyon gyors leszek, mert elkaptam ezt a hányásos-hasmenéses vírust és sosem lehet tudni, hogy mikor jön a róka. Külön-külön is vacak, de így egyszerre...! Igazából nincs mondanivalóm. Majd kitalálok valami témát. Most pedig üzenetek:
Köszönöm a regényes dicséretet, Eli!^^ És a csacsiavatótokhoz is gratulálok!
Petyának szintúgy, a gyönyörű dalért, amit előadott. Kérek még ilyet~!
Valamiért egyből Tokino jutott eszembe, ahogy meghallottam. Remélem, nem ölsz meg, hogy már megint egy yaoi visual novel karakterhez hasonlítottalak. ;D
Szóval rákerestem a cicafiúra és találtam egy ritka cuki nendoroidot. :3 
<--- KELL! *¬*
Ennyi lenne belőlem mára. Pá!^^

2011. szeptember 26., hétfő

No.6: 1. fejezet, 4. rész


1. fejezet, 4. rész
Először elővettem az elsősegély csomagot és próbáltam kitapogatni a pulzusát. Szétvágtam az ingét és kitisztítottam a sebet.

“Ez…”

Nem tudtam mit tenni, csak bámultam. Még sosem láttam ilyet azelőtt. Egy lyuk tátongott a vállán.

“Lőtt seb?”

“Ja.”- erősítette meg.- “Egy golyó sebzett meg. Milyen szakkifejezés van erre?”

“Nem tudom. Nem vagyok specialista. Még tanulok.”

“A speciális tagozaton?”

“Jövő hónapban kezdek.”

“Heh, az király. Biztos óriási az IQ-d.”

Viccelődő hanglejtése volt. Felnéztem és találkozott a tekintetünk.

“Te most viccet űzöl belőlem?”

“Viccet űzni belőled? Miért űznék viccet egy emberből, aki éppen ellátja a sebemet? Nem lenne túl szerencsés! Szóval, mi a szakirányod?”

Megmondtam neki, hogy ökológia. Csak nemrég döntöttem el, hogy beiratkozom a speciális tagozatra. Ökológia. Nem készültem fel rá, hogy egyszer majd el kell látnom egy lőtt sebet. Ez az első alkalom. Eléggé izgalmas. Öm… Szóval mit is kéne először csinálnom? Fertőtleníteni, elállítani a vérzést… Igen, először el kell állítanom a vérzést!

“Mit akarsz azzal csinálni?”

Rám nézett és látta, ahogy egy steril fecskendőt tartok a kezemben és nagyot nyelt.

“Helyi érzéstelenítő. Jól van, beadom.”

“Várj egy percet! Minek kell érzéstelenítő?”

“Öltések.”

Persze, most visszagondolva beszélek az esetről, de azt hiszem, akkor úgy mosolyogtam, mintha szórakoztatna a félelme.

“Öltések! Ilyen primitív módszert fogsz alkalmazni?”

“Ez nem egy csúcs kórház. Azonfelül, a lőtt seb már önmagában is primitív.”

A város bűnözési értéke mindig is megközelítette a nullát. A közrendet szigorúan fent tartják, így nem sok lakosnak van lőfegyvere. Az egyetlen kivétel, ha vadászatra kell. Csak évente kétszer szüntetik meg a vadászati tilalmat. Ilyenkor az emberek felmennek a hegyekbe, régi puskákkal a kezükben. Anya nem szereti azokat az embereket. És nem ő az egyetlen. Egy felmérés kimutatta, hogy a lakosság 70%-ának nem tetszik ez az ötlet.

Megölni állatokat, amik nem tettek semmi rosszat, borzalmas dolog. Kegyetlenség. Rémes…
De… Még sosem vérzett előttem egy róka vagy szarvas se, bezzeg egy ember!

“Nem hiszem el!”- suttogtam.

“Mit nem hiszel el?”

“Azt, hogy hogyan képes egy ember meglőni egy másikat… Ne mondd, hogy egy vadász lőtt meg téged véletlenül!”

2011. szeptember 25., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 3. rész


1. fejezet, 3. rész

Törd szét!
Pusztítsd el!
Mit pusztítsak el?
Mindent!
Mindent?


Csengő zajt hallottam. Egy figyelmeztető hang volt, ami azt jelezte, hogy a szoba "belső egyensúlya" veszélyben van.
Ha nem csináltam volna semmit, az ablak magától becsukódik és bezárul. A páratartalom és a hőmérséklet kiegyenlítődött volna, én és a vizes rész megszáradtunk volna. Megtöröltem a vizes arcomat a függönybe és az ajtóhoz sétáltam, hogy kikapcsoljam a figyelmeztetést.

Azon tűnődtem… Vajon mi történt volna, ha elfogadom a parancsot? Ha becsuktam volna az ablakot és a száradó szobában maradtam volna? Máshogy alakult volna az életem.
Nem bántam meg, egy kicsit sem. Csak furcsa. Furcsa, hogy a dolog, ami megváltoztatta az életem ebben a szigorúan irányított világban, pont az ablak volt, amit a tájfun idején, 2013 szeptemberében, nyitva hagytam.

Nem hiszek Istenben, de igazzá vált a mondás: „Isten keze van a dologban”.

Kinyomtam a kapcsolót. A zaj megszűnt. Most már csendes volt a szoba.

Hmph.

Egy gyenge kacajt hallottam a hátam mögül. Ösztönösen hátranéztem és felszisszentem.

Egy bőrig ázott fiú állt ott. Igazából akkor még nem tudtam, hogy fiú. Vállig érő haja volt, ami eltakarta aprócska arcát. A karjai és a nyaka, ami kilógott a rövid ujjú inge alól, vékony volt. Meg nem tudtam volna mondani, hogy férfi-e vagy nő, idős-e vagy fiatal. Leginkább a vöröslő bal vállára összpontosítottam, semmi másra nem tudtam gondolni.

Ez a vér színe. Ez volt az első alkalom, hogy vérzést láttam így élőben. Önkénytelenül felé nyúltam. Mielőtt még elérhettem volna, a betolakodó eltűnt. Akkor egy csattanást éreztem. Egy nagy erő hozzászorított a falhoz. Hideg és rémisztő érzés szorongatta a torkom. Öt jeges ujj ölelte körbe.

“Ne mozdulj!” - szólt.

Alacsonyabb volt nálam. A szemébe néztem, ahogy megragadta a torkom. A szemei sötétszürkék voltak. Még sosem láttam ilyen szemszínt.

Az ujjai belemélyedtek a torkomba. Sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen erős. Az egész testem ledermedt. Tudta, mit csinál.

“Értem.” -mondtam vakmerő hangon.- "Tudod, mit csinálsz."

Többet nem villantak hamuszürke szemei. Azok a rendületlen szemek nyugodtak voltak, akárcsak a lágyan hullámzó óceán. Nem éreztem fenyegetést vagy félelmet, sem gyilkossági szándékot benne. Teljesen ellepett az izgalom.

“Ellátom a sérülésedet.”- mondtam, miközben megnyaltam kiszáradt ajkaimat.

“Megsebesültél. Ellátom a sebedet.”

A betolakodó szemében tükröződve láttam magam. Éreztem, hogy nehezen lélegzik. Lehorgasztottam a tekintetem, majd lassan ismételni kezdtem ugyanazokat a szavakat.

“Ellátom a sebedet. El kell állítani a vérzést. E-l-l-á-t-o-m a sebet, oké?”

A szorítás enyhült egy kicsit.

“Shion.”

Anya hangja hallatszott az intercomból.

“Ugye nyitva van az ablakod?”

Megpróbáltam mély lélegzetet venni. Rendben lesz. Menni fog. Sikerül úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

“Az ablak? I-Igen, nyitva.”

“Nem kellene kinyitnod, meg fogsz fázni.”

“Oké.”

Anya hirtelen elkezdett nevetni.

“Hiába lettél 12, még mindig egy gyerek vagy.”

“Mondtam, hogy oké. Jaj, Anya…”

“Mi az?”

“Egy beszámolón dolgozom, szóval kérlek, ne zavarj egy ideig!”

“Beszámoló? De csak most jelentkeztél a speciális tagozatra!”

“Hogy? …Nos, sok tanulnivaló van…”

“Rendben, de ne dolgozz túl keményen! Vacsorára gyere le, kérlek!”

Levette jéghideg ujjait a torkomról. Kiszabadultam. Kinyújtottam a kezem és hagytam, hogy a környezetvédelmi szabályozórendszer tegye a dolgát. De kikapcsolva hagytam az idegentest-érzékelő rendszert. Ha nem így tettem volna, a betolakodó testét idegennek vélte volna a program és megszólalt volna a riasztó. A Hatos Zóna hivatalos lakosaitól nem kapcsolna be az idegentest-érzékelő rendszer, de nem hiszem, hogy ez az ázott behatoló hivatalos lakos lenne.

Becsuktam az ablakot és a meleg levegő kezdte elönteni a szobát. A szürke szemű betolakodó leült, az ágyamba kapaszkodva, mintha el akarna ájulni. Hosszan és mélyen lélegzett. Borzalmasan kimerültnek látszott.

2011. szeptember 24., szombat

No.6: 1. fejezet, 2. rész



1. fejezet, 2. rész

2013. szeptember 7-én volt a 12. születésnapom.

Azon a napon egy trópusi ciklon, más néven egy tájfun alakult ki az északi Csendes-óceán délnyugati részén, és megerősödve ért földet a városban, ahol laktam, a Hatos Zónában. Ez volt a legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam. 

--Nagyon izgatott vagyok. Már elmúlt 4 óra, de még mindig borús. A fák elhajoltak az udvaron és a leveleik lehullottak. A suhogás hangja olyan csodálatos. Ez teljesen más, mint az a halott csend, ami ebben a lakóövben megszokott.

Anya a virágos fákat szereti a legjobban, szóval sok virágzó szilvafát ültetett. Kaméliákkal és japán juharfákkal van tele az udvar. Kert helyett egy kisebb ligetnyi fánk van, így jó nagy zaj volt. Mindegyik fa más hangon sóhajt. A levelek és a gallyak a fűre csapódnak, mielőtt újra elfújná őket a szél. Egyenesen a szél maga koppan.

Valami borzalmasan csábított rá, hogy kinyissam az ablakot. Természetes szélroham nem tudta volna betörni az ütésálló üveget. Ebben a környezetvédelmi rendszerrel ellátott szobában állandó a hőmérséklet és a páratartalom. Mindig minden egyhangú. Ezért akartam kinyitni az ablakot. Ki akartam nyitni és üdvözölni ezt a szelet, ami teljesen szokatlan a helyi atmoszférában.

“Shion.”

Anyu hívott az intercomon.

“Ne nyisd ki az ablakot, jó?”

“Oké.”

“Rendben, jól van… Halottad? A Nyugati Blokk alföldi része víz alatt van. Ez szörnyű!”

Anya hangja nem tűnt túl gondterheltnek.

A Hatos Zóna Északi, Déli, Keleti és Nyugati Blokkra oszlik. A Nyugati és a Keleti Blokk nagy része farmokból és legelőkből áll. Ők biztosítják a termények 60 %-át és az állatállomány 50%-át a Hatos Zóna lakóinak. Az Északi Blokk hegyekkel és széles levelű fákkal tarkított. A terület teljes mértékben a Központi Irányító Bizottság irányítása alatt van.

Nem léphetünk be más területekre, csakis a Bizottság engedélyével. Nem mintha valaki be akarná tenni a lábát egy gondozatlan, vad erdőbe.

A város központja hatalmas, erdős parkkal van körülvéve. Minden évszakban élvezheted a természetet, több száz állattal és bogárral találkozhatsz. Ez pont elég a városlakóknak. De én nem nagyon szeretem. Mindig is utáltam, hogy a park közepén állnak a város központjának tornyai. Ez egy boltozatos épület, öt emelettel a föld alatt és tízzel felette. Ez egy elég magas hely ahhoz képest, hogy a Hatos Zónában nincsenek felhőkarcolók. Igazából nem is torony. Inkább csak az utánzata. Van, aki “Hold Csepp”-nek hívja, mert fehér és kerekített formája van, engem viszont egy hólyagra emlékeztet. Ez egy hólyag a város közepében. A városi kórház és a közügyekkel foglalkozó irodák e körül sorakoznak. Üvegcsőként kapcsolódnak össze. És mindezt egy zöld erdő veszi körül. Ez az erdő a csendes és megnyugtató parkban folytatódik. Az állat- és növényvilág folyamatosan ellenőrizve van. Mindent tudnak: a növények virágzásának idejétől és helyétől kezdve az állatok lakhelyéig. A lakók a város kiszolgáló szolgálatán keresztül megtalálhatják a legjobb helyeket, ahol nézelődhetnek. De csakis azt, ami szelíd és nyugodt. 

Ez ma más. Egészen vad és heves. A tájfun után van.

Kinyitottam az ablakot. A szél befújta az esőt. Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a szél zúgó hangját. Már majdnem olyan volt, mint a földrengés. Mindkét kezemet az arcomhoz emeltem és kiáltani próbáltam. A hangomat elnyelte a szél hangja, egy lélek sem halhatta. Hangtalan kiáltás volt ez. Esőcseppek potyogtak a torkomba. Még ha tudtam is, hogy gyerekesen viselkedek, nem bírtam megállni. A csöpögő eső erősebben kezdett verni. Azon elmélkedtem, milyen nagyszerű is lenne levenni minden ruhámat és kiugrani az esőbe. Elképzeltem magamat, ahogy meztelenül rohanok a viharban. Teljesen őrültnek nézhettem ki, de a kísértés ellenállhatatlan volt. Megint kinyitottam a számat és nagyot nyeltem az esőből. Próbáltam elnyomni ezt a furcsa késztetést. Megijesztett az, ami bennem van. Hars és erőszakos érzelmek öntöttek el újra és újra.

2011. szeptember 21., szerda

Első posztom. Jaj, de jó...

Mivel már hetek óta szerző vagyok és még mindig nem írtam semmit, úgy gondoltam, most már igazán kéne egy bejegyzés. Megmutatom Gabi No.6 regény fordítását. Szerintem egész jól sikerült ahhoz képest, hogy még az alapfokú nyelvvizsgája sincs meg. Nem sok lány áll neki animék alapjául szolgáló regényeket fordítani, mindenki csak mangázik meg animét feliratoz. Néhány oldallal kezdem, mert egyrészt még nincs kész az első fejezet, másrészt nem lenne túl esztétikus belegyömöszölni mindent egy bejegyzésbe.

(Gaby's note: A japánok rohadt furán fogalmaznak. Az író egyik pillanatban még múlt időben, a másikban meg jelen időben beszél. Egyszer E/3-ban, egyszer meg E/1-ben. Pont ezért nem tudtam normálisabban megoldani a bekezdéseket. Úgy hagytam, ahogy az angol lány formázta. Látom, Dave dőlt és sima betűkkel különítette el a dolgokat. Így remélem érthető lesz. Ja, és amíg csak gondolatok lesznek, nem használok idézőjelet, így meg lehet különböztetni, hogy mikor szólalnak meg ténylegesen a szereplők. Nezumi-t pedig SZÁNDÉKOSAN fordítom egérnek a mű elején, hogy könnyebben elérjem a "menekülő állat" hatást. )

1. fejezet

Az egér bemászott a lyukba

Halkan lélegzett, az odú feketéjébe burkolózva. Érezte a talaj nyirkos szagát. Folytatta útját, lassan és óvatosan. A lyuk szűk volt. Még egy egér is alig tudta rajta átpréselni magát. Minden nagyon sötét. Sehol egy falatka fény. De ő nyugodt volt. Szerette a sötét és szűk helyeket. Itt nem kaphatták el a rá vadászó nagyobb lények. Ez a csend és nyugalom egy rövidke pillanata. A vállán lévő seb sajgott, de ez őt nem igazán zavarta. Az igazi probléma nem a fájdalom, hanem a vérveszteség volt. A seb nem volt vészes: csak egy kisebb lyuk a vállán. Már rég meg kellett volna alvadnia a vérnek. De… A seb... Még mindig nyálkás és meleg volt, és továbbra is vérzett.
–-Biztos alvadásgátlót tettek a lövedékbe.

Az egér ráharapott az ajkára.

Bárcsak lenne valamim a vérzés ellen. Nem kell semmi komoly, csak egy kis trombin vagy alumínium szulfát, bármelyik megfelelne. Legalább lenne tiszta vizem, hogy megmoshassam a sebet.

A lábai meginogtak. Szédült és homályosan látott.

––Nem lesz ez így jó.

Sokkos állapotba fogok kerülni. Most nagy bajban vagyok. Nem fogok tudni mozogni.

––Az jó.

Egy hangot hallott a fejében.

Talán jobb, ha nem mozdulsz ebben a dohos sötétségben. Álomba zuhansz, és békésen halsz meg. Várhatóan nem szenvedsz majd sokat. Fogadok, hogy csak fázol majd. Nem, az túl egyszerű lenne. A vérnyomásod csökken, a légzésed lassul, a tested elzsibbad… persze, hogy szenvedni fogsz.

––Álmos vagyok.

Álmos vagy. Fázol. Fájdalmaid vannak. Nem tudsz mozogni. Már csak egy keveset kell szenvedned. Gyerünk, hagyj fel ezzel az értelmetlen küzdelemmel és törődj bele! Ha itt elkapnak az emberek, senki sem fog megmenteni téged. Senki sem fog megvédeni. Szóval add csak fel! Aludj el! Add fel végre!

Nagy nehezen lábra állt és a falnak támaszkodott. Torz vigyor ült ki az arcára.

A teste szólt hozzá ezen a hangon. Ő akarta, hogy feladja. Fájdalom!

––Egy óra. Nem, 30 perc?

Csak 30 percig bírok mozogni ebben az állapotban. Ez alatt az idő alatt meg kell állítanom a vérzést, és keresnem kell egy helyet, ahol lepihenhetek. Csak ennyi kell hozzá, hogy túléljem.

A levegő felbolydult. A sötétség, ami előtte volt, világosodott egy aprócskát. Nehéz léptekkel haladt. Kikerülve a sötétből, szűk csatorna vezetett egy nagy, fehér beton falakkal körülvett hely felé. Az egér tudta, hogy ez egy kanális része volt, amit a 20. század végéig használtak.

A Hatos Zóna felszíni részeivel összehasonlítva, az elhagyatott földalatti berendezések elég szürkék voltak. Az előző századból megmaradt, érintetlen felszerelések szanaszét hevertek a föld alatt. Megfelelő környezet egy egér számára. Lehunyta a szemét és újra megnyitotta a Hatos Zóna térképét a számítógépen, amit bezárt.

Ez a kanális, a K0210, szállítási útvonal volt. A felső osztálybeliek lakóövénél, Chronosnál ér véget. Persze, sok helyen be lehet omolva.

Ha életben akarsz maradni, tovább kell menned. Az egér most nem engedheti meg magának, hogy megremegjen.

A levegő megváltozott. Nem olyan állott és dohos, mint azelőtt, hanem friss, nedves. Bizonyára szakadt az eső a felszínen. Ez a hely valahol biztosan kapcsolódik a fenti világhoz.

Az egér beleszagolt a levegőbe.

TO BE CONTINUED...

2011. szeptember 17., szombat

Az utolsó epizód

Mint már mondtam, megnéztem a No.6 tegnap kijött, befejező részét. Nagyon szép volt. Bár már a rész elején tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis érdekelt. 
Az anime és a manga egy regény adaptációja, amit Atsuko Asano írt. Ebbe mégcsak beleolvastam, de a manga meglévő fejezeteit már kivégeztem. Nem sokban tér el az animétől. Az animéhez még azt tenném hozzá, hogy az opening elég borzalmasra sikeredett. Ez a tipikus, eltorzított/elbabásított japcsi csaj hang az idegeimre megy. Köze nincs az anime hangulatához. Pedig ugyanettől az előadótól van az UN-GO endingje is, ami szerintem nagyon eltalált lett. Az ending már sokkal jobb. Mélyebb, kissé kisfiús hangú hölgy énekli és romantikus hangulatot kelt. Egyébként pont úgy hangzik, mint egy Bleach ending. (Edit: Kiderítettem, hogy Aimer fogja a Bleach 29. endingjét énekelni.) 
Na, most írok egy rohadt hosszú ismertetőt, mert ahhoz van kedvem! XD 


FIGYELEM! SPOILER!

Történetünk egy nagy háború (feltehetőleg a III. világháború) után játszódik. Minden elpusztult, csak néhány város maradt épen. Ezek egyike No.6 (Hatos Zóna), a szent és tökéletes város, ahol nem létezik bűnözés. Itt él Shion, az éltanuló, 12 éves fiú, akinek egyszer csak bepottyan az ablakán egy hozzá hasonló korú, szökött fegyenc. A karján lőtt seb éktelenkedik. Shion megsajnálja a fiút. Ellátja a sebét, enni ad neki és felöltözteti. Közben kiderül, hogy a szökött fiút Nezumi-nak (vagyis patkánynak/egérnek) hívják. Mivel Nezumit körözi a rendőrség, Shion nagy bajba kerül, amiért bújtatta: kirúgják a speciális tagozatról, elveszik a luxus házát és az édesanyjával együtt egy szegényebb negyedbe költöztetik.

4 év elteltével Shion parkfelügyelőként dolgozik. Munkája közben rátalál egy furcsa holttestre, egy öregember testére. Időközben kiderül, hogy az öreg még csak 30 éves volt. Vajon mi történhetett vele? A már 16 éves Shion találkozik gyerekkori barátnőjével, Safu-val, aki felajánlja neki, hogy feküdjenek le egymással. (Ez kicsit meglepett. O.O Zavarbaejtően őszinte jelenet volt.) Shion zavarba jön és nemet mond, mert ő nem szerelmes a lányba. Jön a kínos hallgatás, amit egy Nezumi hangján beszélő kisegér tör meg. A fiúból egyből előtörnek az emlékek. Másnap Shion bemegy dolgozni. Munkatársa egyszer csak összeesik és pillanatok alatt megöregszik, utána pedig egy darázs bújik ki a nyakából. Shion elájul a rémülettől, mire pedig felébred, a rendőrség már tud az esetről és őt gyanúsítja a gyilkossággal. Le akarják csukni, de ekkor megjelenik Nezumi és megmenti. 

"Patkány" magával viszi őt a Nyugati Blokk-ba, ahol azok élnek, akiket a "szent város" kitaszított. Itt mindenki utálja a Hatos Zónát. Nezumi lakásán Shion rosszul lesz. Rájön, hogy belőle is ki fog kelni egy gyilkos darázs. Elkezd öregedni és visítva kéri Nezumit, hogy vágja ki a nyakából a lárvát. Shion hosszan alszik. Mikor felkel, furcsa jeleket pillant meg a testén, haja pedig ősszé válik. (Megjegyzem: Itt totál meztelen, aminek Nezumi nagyon is örül. XD) 
 Múlik az idő és Shion egyre jobban beilleszkedik a Nyugati Blokk-ba: A Kutyatartónál dolgozik, Nezumi könyveit és robotegereit tanulmányozza, egy strici perverz szövegeit hallgatja és kideríti Nezumi foglalkozását (női szerepeket játszó színész X3). Nezumi mindvégig nyugtató üzeneteket küld Shion anyukájának, akitől megtudja, hogy Safu-t elkapta a rendőrség. Tudja, hogy a lány fontos Shionnak, ezért egyedül akarja megmenteni. Ebből később sok-sok konfliktus alakul ki. (Például a "Jóéjtpuszi" vagy "Búcsúcsók" kérdése.) Kiderül, hogy Nezumi azért utálja annyira a Hatos Zónát, mert kiskorában kiirtották a családját, akik a "Fák Népéhez" tartoztak. 
Végül Shion, Nezumi, Kutyatartó és a strici tata (<--- XD) együtt indul megmenteni Safu-t. Szemtanúi lesznek egy szabályos népirtásnak. Nagy nehezen átverekedik magukat az akadályokon, de Nezumit meglövik. Ettől Shion enyhén szólva kiakad, és kegyetlenül kivégzi a katonát, aki meglőtte az "egérkéjét". :3 Mikor beérnek a terembe, ahol Safut fogvatartják már hullák várják őket. Jön a dráma. Safuban újjászületett Elyurias, a Fák Népének istene, akiről kiderül, hogy bosszúból uszította az energialeszívó darazsakat a város lakóira, és addig nem tünteti el őket, amíg a város magját el nem pusztítja a kiválasztott -magával együtt-, vagyis Safu. Nezumi felrobbantja a város "Anyját", Safuval együtt. Természetesen ez nem tetszik Shionnak, aki nekiront szerencsétlen Patkánynak. Ámde ekkor váratlanul előlép egy katona és le akarja lőni Shion-t. Nezumi elé ugrik, így őt találja el a golyó, amit Shi csak úgy hipp-hopp kioperál belőle. Az aggódó fiú a hátán cipeli ki félholt barátját, de most meg őt lövik le. Kutyatartó és a strici megtalálják őket.

Shion meghal, Nezumi pedig nem hajlandó elmenni mellőle, így otthagyják barátja holtteste mellett. Patkányka megmutatja érzelgős oldalát és énekel egy szép búcsúdalt Shionnak. (Itt már hisztérikus bőgés tör ki a nézőből és azt kívánja, bárcsak jönne most a bosszúálló istenség és élesztené fel Shion-t.) ...és ki gondolta volna? Tényleg jön Elyurias! (Köszönjük, fanservice!) Nezumi sérülései begyógyulnak, Shion pedig életre kel.

Az anime azzal végződik, hogy a darazsak elpusztulnak, a város falai leomlanak, az emberek újra egyenlőek és győzedelmeskedik a meleg szerelem, ugyanis nincs többi Safu, aki lenyúlná Nezumi kezéről a kis "virágocskáját". X3 Nezumi ad egy búcsúcsókot Shionnak, és jó seme módjára, vagányan elsétál a semmi közepén. Shion pedig mosolyogva néz utána, közben azt suttogva: "Hamarosan találkozunk!" Főhőseink végre boldogok, így mi is boldogok vagyunk!^^ (Csak azt sajnáljuk, hogy nincs több ShionxNezumi fanservice!)

Ami még a legszebb BL anime megnézésének örömét is el tudja venni...

Most, hogy itthon kellett maradnom a fogorvos miatt (mert tudniillik, egy fogtömés 4 órát vett igénybe), van egy kis időm blogolni. Szóval megszenvedtem ezzel a töméssel. 8-kor beültem a váróba, 10-kor sorra kerültem. Aztán közölte, hogy valami miatt nem tudja most befejezni, jöjjek vissza egy óra múlva. Oké, visszamentem. Megint egy óra várakozás. Jaj, de jó volt~! Az egy órás szünetemben megnéztem a No.6 befejező epizódját. Szerintem írok majd egy másik bejegyzést róla, mert megérdemli. :3

2011. szeptember 1., csütörtök

Dramatic Animals

Elhoztam a kedvenc "Dramatic X" videóimat, csakhogy ilyenek is legyenek itt.
Az eredeti: Dramatic Chipmunk







És ráadásként: Drámai Bieber XD

2011. augusztus 18., csütörtök

Hát ez eltartott egy ideig...

Az EA végre elindította a "The Sims Social"-t. Fél éve kint van a "Coming Soon", és még most se szedték le, pedig már elérhető. Mondjuk én szeretem(legalábbis amíg nem próbálok ki vele mindent), de azért ennyire nem kellett volna húzni-halasztani. A grafika nem a legjobb. Néhol kissé elnagyolt, de legalább viszi a gépem.

Ma voltam farakást pakolni a mamánál. Nem érzem a kezem... -.-

Újból elolvastam a régi Mondóim. Szörnyű, mi lett ebből a magazinból. Nagyon nem veszik komolyan a szerkesztők. Attól, hogy valaki a segglyukát kevésbé köznapi szinonimával fejezi ki, még mindig nem újságba való szó.Egyszerűen nem illik egy lapban ilyen retardált vicceket megjeleníteni. Csak azért ezt a példát hozom fel, mert az augusztusi számban kétszer is olvastam. Kb. mint a 4chan nyomtatott kiadásban. Aztán ott van a Damage fickó. Egyetértek az elveivel. Sok dolgot nagyon jól gondol, de túlzásba viszi. Mondja ki ezt a blogjában, ne a Mondóban! Ennyire nem szabadna a véleményét másokra erőltetni egy újságban. Akit érdekel, az megnézi a blogját. Akit meg meg akarna változtatni, az úgysem olvassa el az írományait és nyavalyog, hogy miért nincs több poszter meg K-Pop. Szóval ideje lenne kicsit változtatni ezen.

2011. augusztus 15., hétfő

De nem akarok zongorázni~ >o<"

Apa érdekes elhatározást hozott. Kitalálta, hogy újból meg kell tanulnom zongorázni, mert a gimiben majd szükségem lesz rá. Csak tudnám, hogy miért... Nagyon nincs hozzá kedvem, de azért letöltöttem egy-két kottát. Majd odaülök időnként.

Ma kivételesen felmentem MSN-re. Petya is ott volt, pedig nem szokott. Nagy meglepetésemre működött a webkamerája, így láttam, hogy az udvaron van és nincs egyedül. 5-6 félmeztelen srác futkosott a kamera előtt, én meg csak néztem, mint a moziban. Kérdeztem, hogy mi van ott, erre valamelyik baromállat belekiabálta a mikrofonba, hogy "GAY PARTY!". Na mondom, jól van... X'3 Természetesen ez csak a kezdet volt. Néhány perc múlva előkerültek a vizipisztolyok (illetve valamelyiknél egy vödör víz XD). Tudtommal Miskolcon csak 25 fok körül van; hogy nem fagynak meg? o.O Na mindegy. A lényeg, hogy igazi ecchi jelenet volt, fiú kiadásban. 
MIÉRT NEM VETTEM EZT FEL?? Mondjuk voltak dolgok, amiket nem akartam látni... ಠ_ಠ 
(...vagy mégis, csak ezt túl perverz lenne bevallani. )